E pur si muove!

Most hogy egy-két napja volt megint egy rengés itt a környéken (jól megijedtem, mert most még hangja is volt), eszembe jutott, hogy nem is írtam a nagy rengésről, ami június 14-én történt. Azt mondják Tokiótól 300 km-re volt az epicentrum, de még itt, Sagamiharában is lehetett érezni. Itt azt hiszem, kettes erősségű volt (az epicentrumban talán hetes). Szerencsére nem volt sok sérült és halott. Nem sokkal utána ebédnél beszéltük, hogy a hasonlóan erős földmozgás Kínában, milyen sok áldozattal járt. Lehet hogy illett volna dicsérnem a japánok felkészültségét, de első reakcióm az volt, hogy nagy szerencse, hogy az itteni egy eléggé ritkán lakott területen történt. Egyébként utána még rengeteg utórezgés volt: először szinte óránként aztán egyre ritkábban, végül már csak naponta egy. De még most 17-én is volt például egy arrafelé. Persze ezek már jóval kisebbek.

Amúgy azt is hallottam, hogy az egyik VERA antenna, ami arrafelé található hét centimétert mozdult el a földrengés következtében!

Földrengésjelző rendszer tesztelése élesben

Most (fél tizenegy körül) is volt egy kis rengés. Nem volt valami kellemes - éreztem, ahogy beleng az épület. Kicsit olyan volt, mintha hirtelen leesett volna a vérnyomásom és baromira szédülnék. (A szédülés érzet még megvan.) De tényleg földrengés volt, Nagano-san felállt az asztalától és megkérdezte, hogy daijobu? - azaz minden oké. Rendes volt tőle :) Megnyugtató érzés, hogy ha valószínűleg valami komolyabb földmozgás lenne, sem hagyná, hogy teljesen lemerevedjek az ijedtségtől.

Viszont gondoltam, itt az alkalom, hogy megnézzem a nemrégiben talált földrengés jelző oldalt, hogy működik. Bizony negyedórán belül ez a kép fogadott:

Kis reggeli rengésecske

Ma reggel Sato-san tartott előadást. Bonnba megy egy konferenciára most áprilisban és arra gyakorolt. Nekem tetszett, egész érthető volt, pedig nem igazán volt közöm a témához. Neki is hasznos volt mert kiderült melyek azok a részek amiben nem biztos, vagy félrevezető az illusztráció amit választott, stb.

Már az előadás vége felé jártunk, amikor úgy éreztem valaki megmozgatta a székemet. (Gurulós széken ültem.) Hátrafordultam, hogy ki az és mit akar, de nem volt ott senki. Ekkor jegyezte meg Tsuboi-san, hogy földrengés? Többiek bólogattak. Engem meg elkapott a harctéri idegesség. A japánok úgy néztek rám mint a hülyére - teljesen jogosan. Hiszen szinte semmi nem volt, ha nem jegyzik meg hogy földrengés akkor el is felejtem az egész székmozgást és arra fogom, hogy megint kicsit szédülök.

Na persze ilyenkor mindig eszembe jut, hogy Tokióban bármikor várható egy igazán nagy, mert olyan rég volt. Ezzel van tele az összes útikönyv.

Földrengés

Nagano-san kérdezte az imént, hogy éreztem-e a földrengést. Azt mondta ebédidőben volt.

Én szokás szerint mentem az "üzemi étkezdébe". Arra emlékszem, hogy az étel első körben kevésnek tűnt, aztán mégis jól laktam vele. Kifelé jövet hosszasan tanulmányoztam a cetli adó automatát, mert kivételesen nem volt sor. Sőt odabent is alig voltak ebédlők. Aztán kicsit másfelé jöttem vissza az irodába, mint szoktam - útba ejtettem a kicsit eldugott helyen lévő legolcsóbb ital-automatát. Itt már 100 jenért lehet venni félliteres zöldteát. Közben eszembe jutott, hogy Leonid Gurvits mesélte, hogy annó volt egy földrengés amikor épp az ablakon hajolt ki és a lent álló feleségének kiabált valamit - érezte ahogy kilengett az épület. Én meg gondolkoztam, hogy vajon milyen lesz ha én is megtapasztalok egy ilyet.

Hát úgy látszik az elsőt sehogysem tapasztaltam meg. Nem éreztem én semmit. Nagano-san azt mondta szerencsés vagyok. Persze most megint rámjött az izgulás. Pedig az utóbbi két hónapban eszembe sem jutott.