Praktikus apróságok

Ezen blog eredeti célja, hogy élményeimet leírjam és megosszam családommal, barátokkal, ismerősökkel. De rájöttem, hogy talán hasznos lenne összefoglalni egy külön bejegyzésben, egy-két dolgot, ami praktikus lehet a Japánba látogatóknak. Persze rengeteg mindent meg lehet tudni útikönyvekből, de hátha van néhány dolog, ami esetleg nem szerepel a Magyarországon kapható útikönyvekben. Persze ez elég szubjektív és valószínűleg nem teljesen precíz lista lesz. Aki olvassa tartsa észben, hogy én nagyrészt Tokió és környékén szereztem a tapasztalataimat, 2008-ban :)

Ez a bejegyzés folyamatosan fog frissülni. Ha valami új eszembe jut és kiegészítem, akkor "előreveszem" a bejegyzést. Ezenkívül, jobb oldalra kirakok egy közvetlen ide mutató linket is.

• Ha nem nyílik, rossz helyen próbálkozol. Természetesen ez általánosítás, de eddig 10 esetből 9-szer ez volt a tapasztalatom. Minden kis csomagon fel van tüntetve hol kell kinyitni és tényleg ott könnyen és gyorsan ki lehet nyitni. Abszolút nyertes a háromszög alakú onigiri, aminek a csomagolására komoly, három lépésből álló kinyitási használati utasítás is van nyomtatva. Amikor először vettem, nagyon éhes voltam és nem vettem észre a használati utasítást. Borzasztó módon szenvedtem vele, nem is tudtam kultúráltan elfogyasztani.
• Egy ételnévre mindképpen emlékezni kell, (és nagyon óvatosan közeledni hozzá) ez pedig a natto. Hallottam már két olyan nem-japánról, aki nagyon szerette. Nem tudom, megérteni őket. Ez igazából rohasztott szójabab. Már a szagáról is nyilvánvaló - a büdössajt ehhez képest rózsaillat. Persze nagyon sokféle formában lehet vele találkozni, amikor először ettem, annak nagyon enyhe szaga és íze volt. Így is úgy éreztem, hogy nem lesz a kedvencem, de ha nagyon muszáj megeszem. De volt olyan igazi keményvonalas natto, amit bizony kidobtam az első harapás után. Egyébként nagyon egészséges és nagyon tradícionális japán étel.
  
• Bankkártya. Japán készpénzes ország. Nagyon nagyon ritkán (főleg, nagy elegáns szállodákban, éttermekben - ilyen helyeken még nem jártam) lehet kártyával fizetni. A mindennapi életben az ember készpénzzel fizet. (Kivétel a SUICA vagy PASMO kártyák, amikkel metrón, elővárosi vonaton - a JR East körzetében - lehet a viteldíjat fizetni, és még néhány az állomásokon lévő boltban, gyorsétteremben, vagy automatánál vásárolni.) Nade ha valahova ki van írva, hogy VISA az egyáltalán nem jelenti az, hogy az ember VISA kártyáját ott elfogadják - sok helyen csak a Japánban kibocsátott bankkártyákra érvényes a kiírás. Sok automatánál is. Ami biztos, hogy a Japán posta hivatal ATMjei elfogadják a külföldi VISA kártyákat is, innen lehet pénzt felvenni. Valamint ezeknél lehet angol nyelvű menüt is választani.
• Ahova az van kiírva, hogy SoftBank az nem bank, hanem mobilszolgáltató.
• Szállodákban a check-in elég későn van, délután három, négy körül. De általában meg lehet kérni, hogy ott hagyhassa az ember a csomagját. Ugyanez igaz távozáskor is. Ha az embernek még van ideje sétálgatni, de tízkor vagy tizenegykor el kell hagyni a szobát, csomagját megőrzik, amíg visszaér.
• Nyáron Japánban meleg van. Ide ősszel, vagy tavasszal érdemes jönni. Bár szerintem ezen a környéken a tél sem olyan hideg, de száraz, napos, szóval szerintem akkor is jól érezheti magát a turista. De mivel az ablakok szimplák és fűtés mint olyan általában nincsen, szállás foglaláskor meg kell győződni, hogy van-e légkondi a szobában, ezzel fog ugyanis a (hozzám hasonlóan fázós) ember befűteni, amikor éjszaka arra ébred, hogy komplett ruházatban, három pokróc alatt is vacog. Természetesen ezek a megjegyzések a központi, Tokió környéki régióra vonatkoznak. Értelemszerűen északabbra, Hokkaidón elviselhetőbb a nyári meleg, télen pedig bőven havazik. Télen egyébként a Japán-tenger partján jóval több hó esik, mint a csendes-óceáni oldalon.
  
• Japánban mindenütt van vécé! Lehet hogy csak guggolós (értelemszerűen a nőiről vannak tapasztalataim), de van. Papír nagyrészt van (de erre sem lehet mérget venni!), de kézszárító, vagy esetleg kéztörlő nem gyakori. Ajánlatos a helyiekhez hasonlóan, egy kis törülközőt mindig magunknál tartani. (Nem is szólva, hogy ezt ajánlja már a Galaxis Útikalauz is :) ).
  
• Japánban (szinte) sehol sincs szemetes! Nincsenek kukák sem, de utcai szemetes sincs. Szóval az ember csak olyasmit vigyen magával hosszú útra, aminek a csomagolását hajlandó aztán haza is vinni magával. Italautomaták mellett van kuka palackoknak. Külön a PET palacknak és a pehelypalackoknak. Néhány bolt előtt is lehet találni ilyen szelektív szemét gyűjtő szemeteseket (papír, palackok, műanyag, stb). Ha az ember nagy bajban van, elkövetheti azt az ocsmányságot amit én szoktam, hogy beslattyog a női vécébe, ahol ugye kell lennie egy kis szemétgyűjtőnek és odadobja, amit már nagyon nem tud magával vinni.