2009. január 16., péntek

Búcsúbuli

Végre eszembe jutott, hogy feltöltsem a búcsúbulin készült fényképeket a netre. Döbbenten tapasztaltam, hogy erről egy szót sem írtam! Pedig nagy élmény volt :)

Ez egy nagy parti volt, ugyanis nemcsak engem búcsúztattak el, hanem Nagano-sant is, aki szülési szabadságra ment. Kilenc évig dolgozott a csoportnál! Emellett köszöntöttük az új titkárnőt is, aki az ő helyére érkezett.

Nagano-san (az ajándék szakácskönyv alapján) készített gulyáslevest. Én vettem két üveg magyar bort Machidán a Tokyu Twins áruházban. Konkrétan háromféle bort láttam ott: Disznókői Tokaji Aszút három és öt puttonyost és Disznókői Szamorodnit. Szóval úgy tűnt Disznókő meghódította Machidát :) Gondolkoztam, hogy esetleg körülnézek máshol is, de aztán mégsem tettem így. Vettem egy öt puttonyos aszút és egy francia száraz vörösbort is. Én a száraz bort ugyanis jobban szeretem, de éreztem, hogy itt azért az édes borral nagyobbat fogok aratni :) Így is volt. Főleg Sato-san dicsérte nagyon a Tokajit. Fiatal lánytól, nem is vár mást az ember :) Egyébként érdekes volt, hogy a tokajik egyáltalán nem olyan üvegben voltak, mint itthon szokás - szóval nem abban a hosszú nyakú üvegben volt, hanem a szokásos boros palackban.

A gulyásleves pillanatok alatt elfogyott. A későn jövőknek már nem is maradt! Nagyon finom volt és gazdag. Francia baguette-t ettünk hozzá, úgyhogy teljesen nemzetköziek voltunk. Nem is szólva a rengeteg japán finomságról! Megkérdezték jó előre, hogy mit szeretnék enni és én fugut kértem. Ez ugye az veszélyes hal, ha nem megfelően készítik el halálos is lehet. Persze ez nem vonatkozik mindenegyes darabkájára, de azért a romantika és borzongás megmarad. Meg persze lehet ezzel dicsekedni is :)

Szóval volt fugu sashimi. A halszeletek szinte teljesen átlátszóak és enyhén rágósak, kicsit gumiszerűek. Egyedi íze van. Azt azért nem mondanám hogy a szokásos sashimi-nál jobb íze lenne, de mindenképpen érdemes megkóstolni.

Volt szárított fugu (Doi-san hozta otthonról, ahol ő lakik ott nagyon menő a fugu halászat). Ennek semmilyen extra ízét nem éreztem, olyan volt, mint a többi szárított hal amit eddig ettem. De fugu feldolgozás fénypontja a meleg szakéban áztatott fugu-uszony volt!


Leírhatatlan érzés, ahogy az ember hajol a szakés pohara fölé, amiben finom kellemesen meleg szaké van, és egyszer csak megcsapja az orrát a döbbenetesen tömény halszag. Én szeretem a halszagot, kifejezetten jól érzem magam a "büdös" halpiacon, de ez azért nekem is kicsit sok volt. Egyébként az ital ízére nem volt rossz hatással (igazából semmilyennel sem), de azt hiszem ezzel a technikával a keményvonalas szaké ivókat is le lehet szoktatni a mértéktelen alkohol fogyasztásról :)

5 megjegyzés:

Nikol írta...

Milyen kritériumoknak kelett megfeleljél, hogy elnyerj egy japán ösztöndíjat??:)
Nyelvtudás..elszántság, kalandvágy??

Névtelen írta...

Milyen kritériumoknak kelett megfeleljél, hogy elnyerj egy japán ösztöndíjat??:)
Hol volt erre lehetőséged??

Névtelen írta...

Milyen szintű angol nyelvtudás kell ehhez, hogy mondjuk elnyerhess egy ösztöndíjat??

Krisztina írta...

Ez az ösztöndíj fiatal posztdokoknak volt kiírva, tehát az első és legfontosabb elvárás az volt, hogy friss doktorátusa legyen az embernek. Azt hiszem korhatár is volt. A jelentkezési lapon természetesen fel kellett tüntetni a nyelvismeretet, de nem kellett bemutatni semmilyen papírt róla. Végülis a jelentkezési lapot, kutatási tervet is angolul kell beadni, (lehet hogy japánul is lehet) már ebből is lehet látni, hogy mi a helyzet. Mivel valahogy az embernek a kutatáshoz komunikálnia tudni kell, így jól felfogott érdeke, hogy "tárgyalóképes" legyen angolul :) Illetve az adott tudományterület nyelvén, vagy azon a nyelven, amin tudja, hogy a fogadó professzora, intézményének egyéb kutatói komunkálnak. De gondolom ez japánológia tudományát (egyéb hasonló bölcsészágakat) leszámítva az angol.
Nekem középfokú angol nyelvvizsgám volt még 1997-ból, de 2003-tól több évet töltöttem Németországban és ott angolul komunikáltam, dolgoztam, úgyhogy nem voltak gondjaim Japánban sem. Ebben azért az is benne volt, hogy ez a kutatás amihez csatlakoztam kifejezetten nemzetközi, így a japán csoport ahol voltam nagyon jól beszélt angolul, ami azért nem mindig van így. Szokni kell a japánok angolját :)

A legfontosabb kritérium azonban, hogy az embernek legyen egy fogadó professzora odakint, aki ír egy meghívólevelet és akivel együtt dolgozza ki a jelentkező a kutatási tervet.

Konkrétan a JSPS ösztöndíjra Magyarországon az MTA-n keresztül lehet jelentkezni.

Elszántság, kalandvágy ez nekem nem jutott eszembe, amikor jelentkeztem. Alapvetően nagyon gyáva ember vagyok :) Inkább szerintem kiváncsiságra és nagyfokú nyitottságra van szükség, mert így lehet élvezni a kintlétet. Így lehet minél több szeletét megismerni az országnak, kultúrának, embereknek.

Feldin írta...

Hát nekem is ez lett volna a kérdésem. Mostannában nézem a kijutási lehetőségeket de egyenlőre kevés sikerrel... A doktori az nem fenyeget sajnos :(
Esetleg más módot nem ismersz? Fősulit végzem. Diploma jövőre.