Most már biztos, hogy (ha jó az idő) augusztus 31-én nekivágunk.
Amióta újra komolyan szóba került a Fuji mászás, elkezdtem egy kicsit rákészülni a dologra. Mivel alapvetően rettentő lusta ember vagyok, olyan elfoglaltságot kellett kitalálnom, ami alól nem nagyon tudok kibújni. Ezzel már is kiesett az összes szabadtéri dolog, mert ugye eshet, süthet a nap, fújhat a szél, lehet sötét vagy világos, sok szúnyog, vagy sok ember - és ezek mind érvek, hogy miért is hagyjam ki az aznapi penzumot. Arról nem is szólva, hogy jó lenne valamilyen szinten reprodukálni a hegyre-menés nehézségeit és ez sík talajon nem igazán könnyű. Úgyhogy lépcsőzni kezdtem. A lépcsőház itt van az épületben, ki sem kell menni, meg sem ázhat az ember, hőmérséklete elég borzasztó ugyan, mert a nyári meleg megreked benne, de legalább nincsenek bogarak. Minden nap eggyel többször jöttem fel a nyolcadik szintre (ez ugye otthoni hetedik emeletnek felel meg). Nehezítésnek minden le- és felérkezés után beiktattam öt guggolást is.
Azonban amikor elértem a 15 fordulót, úgy döntöttem elég. Ehhez már több mint egy órára van szükségem, és az a helyzet, hogy hiába a Fujiról van szó még sem vagyok hajlandó egy óránál több időt naponta erre szánni. Arról nem is szólva, hogy hiányzott a sikerélmény, hiszen mindennap eggyel többször mentem, mindennap egyre fáradtabb lettem a végére. Taktikát váltottam és máshogy nehezítettem: pakoltam a hátizsákomba. Először csak egy félliteres vizes palack, aztán kettő és ma már hattal fogok nekivágni az emeleteknek. (Ebből persze azért fogy a végére.)
Szombatonként kicsit más a terv. Fél órát kocogok a Fuchinobe parkban, majd sétálok egy negyedórát és akkor állok neki a lépcsőzésnek, de hátizsák nélkül. Vasárnap pedig eddig mindig elblicceltem az edzést mondván kell egy pihenőnap is :) Továbbra sem lettem sport-ember, viszont a kocogás amit eddig utáltam egyre jobban tetszik. A lépcsőzésnél bármi más csak jobb lehet.
Az itt dolgozók nagy része már mind tud a hülye, lihegő, padlizsán arcú gaijinról, aki este hét, nyolc körül az egyik lépcsőházban mászkál fel-alá, mint valami skót várkastély őrült szelleme. Biztos csodálkozhatnak magukban, hogy miért az épületben kínzom magam, amikor itt van egy köpésre a Fuchinobe park benne uszodával, körbe futópályával :)
Nem tudom, mennyire lesz segítségemre ez a kis edzés. Ártani biztos nem árt. Sajnos az oxigénhiányra és alacsony légnyomásra nem tudok rákészülni - ez van.
Egyébként Nagano-san nagyon kedvesen felajánlotta, hogy kölcsönadja a vízálló nadrágját, kabátját, úgyhogy azt nem kell vennem. Most hétvégén vettem zseblámpát, két pár vastag túrazoknit (túracipőm van szerencsére) és egy kis bélelt palacktartót. Hosszas gondolkozás után termoszt végül nem vettem. Még a Fuji mászó tömegről annyit, hogy hónap elején, amikor lefoglalták a szállást, akkor már nem volt hely máskorra csak augusztus 31-re! Az időjárásjelentés egyenlőre száraz-felhős időt mond hétvégére. Remélem így is lesz, most nagyon szomorúan, már három napja egyfolytában esik.
Amióta újra komolyan szóba került a Fuji mászás, elkezdtem egy kicsit rákészülni a dologra. Mivel alapvetően rettentő lusta ember vagyok, olyan elfoglaltságot kellett kitalálnom, ami alól nem nagyon tudok kibújni. Ezzel már is kiesett az összes szabadtéri dolog, mert ugye eshet, süthet a nap, fújhat a szél, lehet sötét vagy világos, sok szúnyog, vagy sok ember - és ezek mind érvek, hogy miért is hagyjam ki az aznapi penzumot. Arról nem is szólva, hogy jó lenne valamilyen szinten reprodukálni a hegyre-menés nehézségeit és ez sík talajon nem igazán könnyű. Úgyhogy lépcsőzni kezdtem. A lépcsőház itt van az épületben, ki sem kell menni, meg sem ázhat az ember, hőmérséklete elég borzasztó ugyan, mert a nyári meleg megreked benne, de legalább nincsenek bogarak. Minden nap eggyel többször jöttem fel a nyolcadik szintre (ez ugye otthoni hetedik emeletnek felel meg). Nehezítésnek minden le- és felérkezés után beiktattam öt guggolást is.
Azonban amikor elértem a 15 fordulót, úgy döntöttem elég. Ehhez már több mint egy órára van szükségem, és az a helyzet, hogy hiába a Fujiról van szó még sem vagyok hajlandó egy óránál több időt naponta erre szánni. Arról nem is szólva, hogy hiányzott a sikerélmény, hiszen mindennap eggyel többször mentem, mindennap egyre fáradtabb lettem a végére. Taktikát váltottam és máshogy nehezítettem: pakoltam a hátizsákomba. Először csak egy félliteres vizes palack, aztán kettő és ma már hattal fogok nekivágni az emeleteknek. (Ebből persze azért fogy a végére.)
Szombatonként kicsit más a terv. Fél órát kocogok a Fuchinobe parkban, majd sétálok egy negyedórát és akkor állok neki a lépcsőzésnek, de hátizsák nélkül. Vasárnap pedig eddig mindig elblicceltem az edzést mondván kell egy pihenőnap is :) Továbbra sem lettem sport-ember, viszont a kocogás amit eddig utáltam egyre jobban tetszik. A lépcsőzésnél bármi más csak jobb lehet.
Az itt dolgozók nagy része már mind tud a hülye, lihegő, padlizsán arcú gaijinról, aki este hét, nyolc körül az egyik lépcsőházban mászkál fel-alá, mint valami skót várkastély őrült szelleme. Biztos csodálkozhatnak magukban, hogy miért az épületben kínzom magam, amikor itt van egy köpésre a Fuchinobe park benne uszodával, körbe futópályával :)
Nem tudom, mennyire lesz segítségemre ez a kis edzés. Ártani biztos nem árt. Sajnos az oxigénhiányra és alacsony légnyomásra nem tudok rákészülni - ez van.
Egyébként Nagano-san nagyon kedvesen felajánlotta, hogy kölcsönadja a vízálló nadrágját, kabátját, úgyhogy azt nem kell vennem. Most hétvégén vettem zseblámpát, két pár vastag túrazoknit (túracipőm van szerencsére) és egy kis bélelt palacktartót. Hosszas gondolkozás után termoszt végül nem vettem. Még a Fuji mászó tömegről annyit, hogy hónap elején, amikor lefoglalták a szállást, akkor már nem volt hely máskorra csak augusztus 31-re! Az időjárásjelentés egyenlőre száraz-felhős időt mond hétvégére. Remélem így is lesz, most nagyon szomorúan, már három napja egyfolytában esik.
1 megjegyzés:
Nagyon drukkolunk ! Főleg az időjárás miatt izgulunk. A vörös-képű gaijin kitartásában bízunk.
Megjegyzés küldése