Ahol a piros kötött sapka mindig divatos

Természetesen nem hagyott nyugodni a már többször is látott piros sapkás szobor tömeg. Engem sem, meg ismerősöket sem, úgyhogy utána érdeklődtem. Kino-san és Asada-san az ebéd közben felvetett kérdésemre csak hallgatott nagyokat. Aztán annyit böktek ki, hogy biztos valami vallásos dolog, de ők nem tudják mi az. Illetve Asada-san elmondott egy mesét, Kasa Jizo istenről:

Szegény ember esernyőket próbált eladni a városban sikertelenül. Amikor elindult este hazafelé erősen havazott. Útközben talált hat kőszobrocskát. Megsajnálta őket és mindegyiknek adott egy esernyőt, de mivel csak öt darab esernyője volt, az utolsó szobornak saját sáljából (?) eszkábált a fejére sapkát. Majd hazament. Éjszaka a hálás isten meglátogatta és nagy adag kincset hagyott a házánál, így jutalmazva meg önzetlenségéért.

A neten pedig az alábbi oldalra akadtam, ahol a japán buddhista szokásokat, hiedelmekről írnak. Alaposabban nem néztem még meg, elsőre jól összerakott oldalnak tűnik. Külön cikket szentel a piros szín jelentőségének. Azt eddig is hallottam, hogy a shinto kegyhelyek torii-jait azért festik élénk pirosra, hogy elriasszák az ártó szándékú démonokat, de itt aztán olvasható, hogy a piros elősegíti a betegségből való felgyógyulást, kapcsolódik a termékenységhez és a korai gyermek halálhoz is.

Jizo istenről is azt írják, hogy a meg nem született gyerekek, a terhes anyák (na meg a tűzoltók és utazók - balettáncosoknak, kőfaragóknak és szimbolistáknak viszont nem!) a védelmezője. Jizo szobrokat sokszor a meghalt gyereknek szánt ruhákkal díszítik fel. Bár van amikor a sikeres szülést követően halmozzák el partedlivel és sapkával a szobrokat. De általános, hogy piros "ruhadarabokkal" díszítsék az isten szobrokat, főleg azokat, amik a kaput őrzik a démonoktól.