A következő címkéjű bejegyzések mutatása: repülőjegy. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: repülőjegy. Összes bejegyzés megjelenítése

2008. október 23., csütörtök

Repülőjegy

Ma kaptam meg a repülőjegyemet. Két napja faxoltam el az utazási irodának az adatokat. Igazából én november 29-én szerettem volna utazni, mivel az szombati napra esik, de 28-ra szóló jegyet kaptam. Mivel eredetileg egy nyíltvégű, egy évig érvényes jegyet állítottak ki, az utolsó nap amikor utazhatok az 28. Természetesen megint Frankfurton keresztül megyek. Ha jól számolom hajnali öt körül kell elindulnom innen, hogy két órával a gép indulása előtt már Naritán legyek. Azt hiszem nem lesz gondom a repülőn az alvással.

Sajnos azonban hiába gyűjtöttem szorgosan a mérföldeket az elmúlt egy év során, pont ezen a viszonylaton (Japán-Európa) nem lehet magasabb osztályra áttetetni a jegyet. Még fizetni is hajlandó lettem volna érte, de Lufthansánál nem akarják, hogy ilyesmire szórjam a pénzemet. Pedig de jó is lett volna kényelmesebben utazni! Arról nem is szólva, hogy a business osztályon 10 kilóval több csomagot adhattam volna fel. Így a postával leszek kénytelen hazaküldeni pár dolgomat.

2008. április 25., péntek

Irány Európa

Szerencsés időpontban, májusban lesz egy workshop Bonnban. Úgyhogy ez az alkalom ideálisnak tűnt, hogy utána haza is utazzak egy rövid időre - majdnem félidőben. Először úgy gondoltam, hogy nem állok neki magánútra pénzt kunyerálni, foglalok magamnak Bonn-Budapest útra fapados gépre helyet. A Bonn-Tokió utat pedig fizeti a cég. Igenám, de jött Murata-san, hogy nekik sokkal jobb lenne, ha én az egész utat hivatalosnak számolnám el, egyszerűbb lenne az adminisztráció :) Nem ellenkeztem egy percig sem. A lelkiismeretem pedig hamar megnyugodott, amikor megnéztem a Lufthansa oldalán, hogy egy Tokió-Bonn oda-vissza jegy drágább, mint egy multiszegmens Tokió-Bonn-Budapest-Tokió út! Sosem fogok már kiigazodni a légiközlekedés árképzésén.

Repülőjegyet Miyaji-san intézte, amit a költészet napján, április 11-én kézhez is kaptam. Nem is utaztam még ilyen bonyolult útvonalon! Tokió-München-Köln, aztán Köln-München-Budapest, végül Budapest-Frankfurt-Tokió, izgalmas lesz :) Egyébként a jegy ára nincs 200000 jen! Tegnap fizettük banki átutalással, méghozzá automatánál. Németországban is van erre lehetőség, itt viszont az az érdekes, hogy az automatába benne van az összes lehetséges másik bank (és azok fiók intézetei is, mert azt is meg kell adni az utaláskor) és listából lehet választani.

Érdekes lesz vendégként tartózkodni újra Bonnban. Találkozni a régi ismerősökkel, leellenőrizni, hogy meg van-e még a Fiddlers, Quietman, Harmonie pub-szentháromság :) Meg szembesülni azzal, hogy ki morcosodott meg rám, mert nem írtam neki emailt, huhh :(

A JSPS-től a levél, hogy elengednek, egyébként ma érkezett meg.

2007. december 5., szerda

VSOP2 konferencia

Első itt töltendő hetem nagyon kényelmesen telik, hiszen a VSOP2 konferencián veszek részt - magyarán nem dolgozom :) Szerencsésen letudtam az előadásomat a szimpózium első napján, azóta csak hallgatok. Hétfő este páran ellátogattunk egy közeli japán étterembe (さと), ahol hiába volt feltüntetve az ételek kalóriatartalma, mégis sikerült alaposan teleraknom a hasamat. Vegyestálat ettem. Volt benne szusi, tempura, udon tészta és valami meleg tojás-szószban úszkáló rákocskák és gomba. Ez utóbbi nem nyerte el tetszésemet, legalábbis ami a meleg folyékony tojást illeti. Most így utólag belegondolva lehet hogy egy kis só jót tett volna neki. A helyszínen Giuseppe Cimo leleplező fotókat is készített :) (Valahogy többre emlékszem, hogy készült, hmm valószínűleg jobb is, hogy csak ennyi került fel a netre.)

A konferencia vacsora szerda este volt, az Odakyu Hotel Century Sagami-Onoban. Nagyon elegánsan nézett ki, fehérkesztyűs pincérek, "beöltöztetett" pincérnők, hatalmas feldíszített (mű)karácsonyfa. A menüből legfinomabb a szusi volt. Ott helyben csinálta "szabadkézzel" egy szusimunkás :) EU hivatalnokokat gondolom, kiverte volna a víz, ha látták volna, hogy enkezével gyurmálja össze a rizst. Sajnos csak egy adagot sikerült ennem, hosszú volt a sor és mire magamhoz tértem, már pakolta is össze a holmiját és eltűnt. Szerettem volna az ételekről fotókat készíteni, de miután megkóstoltam, amit a tányeromra vettem, már nem volt kedvem abbahagyni a táplálkozást emiatt. A szusi mellett, az apró, mignon méretűre vagdalt sütemények is meglepően jók voltak. Szemre rettentő műanyagnak tűntek, de kellemes csalódás ért kóstoláskor: valami lehet egyszerre finom és szép is. A vacsorát színesítették a felszólalók. Volt YMCA dallamára előadott űr-VLBI ének (inkább elszavalt), anekdotázások, meg egy elég ciki éneklés (nevet nem említek - de félréértés ne essék nem japánokról van szó!). Szerencsémre jobban értesült ismerőseim kimenekítettek ez utóbbi idejére a teremből, így elkerültem a nyolc napon túl gyógyuló szégyenkezést és hallás-károsodást.

A képeket a vacsoráról és az előadásokról feltöltöttem a netre. Nem volt egyszerű, de sikerült a vacsorán lekapnom Murata-sant és a két titkárnőt Miyaji-sant és Takako-sant is:
A hazavonatozás különleges élmény volt, hiszen először utaztam japán vonattal. Használtam a beengedő kaput, meg a zöld jegyvásárló automatát (ahol azt kell megadni, hogy hány jenes jegyet akarok venni). Hú, izgi lesz ezt majd egyedül használni (egyenlőre még veterán japánba-utazók segítséget vettem igénybe). Fuchinobe ( 渕野辺) állomásról Leonyid Gurvitsék kísértek haza. Megtudtam egy csomó hasznos dolgot: hol vannak nagyobb, de olcsóbb boltok, mint a 7/11, ahol eddig voltam, hogy nem kell félni, mert a vendégház is földrengésbiztosra épült meg az intézet is.

Más huzamosabb ideig (egy-két évig) itt tartózkodó vendégkutatóktól kaptam további tanácsokat is. Például egy bankról, amivel olcsón és egyszerűen lehet külföldre utalni pénzt. Remélhetőleg Magyarországra is. Ketten is mondták, hogy nehogy a vendégházban maradjak, mert ők ott maradtak és milyen rossz volt ilyen közel lenni a munkahelyhez. Viszont egy másik vélemény szerint (találkoztam Phil Edwardscal személyesen is végre) ez a legkényelmesebb és legolcsóbb megoldás. Egyenlőre én sem érzem a negatívumait. Majd ha egyedül maradok a konferencia után, lehet, hogy máshogy fogom gondolni. Több embert is megkérdeztem a mosógép használat ügyében (mármint hogy hogyan működik). A titkárnőt is felcipeltem és lefordítattam a gombok feliratait. Igazándiból egy szótár segítségével nekem is értelmeznem kellett volna tudni, de a bonni teljesen érthető mosógéppel való ügyetlenkedéseim óta próbálok nagyon óvatos lenni. Pénteken vagy szombaton kerítek sort az első, "nagy" mosásra. Nem mondom, hogy nem izgulok.

Megkaptam a repülőjegyet a Sapporoba. 10-én 9:05-kor indul a gép a Haneda repülőtérről és 12-én 17 órakor indulunk vissza. Szerencsére nem egyedül megyek, Kaj Wiik is jön a konferenciára és ő is a vendégházban lakik, úgyhogy együtt indulunk reggel. Előadásom még nincs teljesen kész, de azért már alakul. Ha minden igaz kedden kerül majd rám a sor.

2007. november 6., kedd

Point of no return

Ma megkaptam a repülőjegyemet, e-ticket formájában. Kinyomtattam és ezzel, meg az útlevelemmel fogok becsekkolni. Teljesen hasonló a folyamat mint a jó kis fapados repülőzés esetén, amit eddig folytattam. Csak kicsit nagyobb a távolság és kapok kaját is a repülőn :) No meg persze az ár is más kategória... Ezt eddig jótékony homály fedte előlem: utazási iroda intézi, JSPS fizeti. És ez nagyon is jól van így, mert ma láttam a papíron a végösszeget, ami bizony 1.110.810 jen, ami körülbelül 1,6 millió forintnak felel meg! Egy ideje már nézegetem a különböző repülőjegy árakat (egyrészt vendégek miatt, másrészt meg a hazalátogatás lehetőségét mérlegelendő) és találtam 250.000 forintos jegyet, de volt extra akciós 200.000 alatt is. Ehhez képest úgy tűnik az utazási irodában kiválasztották a lehető legdrágábbat nekem. Hát mit ne mondjak, tudnak ezek a Sonysok élni az biztos. Nem csoda, hogy ott tart a Playstation 3 ahol :) Mellesleg ez még csak nem is business osztály ám! Egyébként Lufthansa a lelkem és ha baromi nagy mázlim van akkor már lecserélt géppel fogok utazni, ahol több lábtér jut az egyszeri talpas economy classosnak is. Idén novembertől kezdik ugyanis a Lufthansa flotta felújítását.

Egyébként a csomag limit 20 kg. Meg egy kézipoggyász 55x40x20 cm és 8 kg. Persze adott napi időjárástól függetlenül télikabátban, kesztyűben, sálban és a legnehezebb túracipőmben fogok utazni ;) (Amit mindenki nagy örömére fogok lerúgni a lábamról a gépen, aztán Tokióban csodálkozhatnak miért kell újraéleszteni az egész utazóközönséget :) )

Közben anyu begyűjtötte nekem a vízumot a nagykövetségről is. Úgyhogy már semmi sem állhat az utamba - sajnos (?)