Bankszámla

Ha már pecsét van, minden van alapon, kedden Miyaji-sannal elmentünk bankszámlát nyitni a Yokohama Bankba. A számlanyitás majdnem ugyanolyan körülmények között zajlott mint a bejelentésem - talán egy leheletnyivel kevesebbet mosolygott az itteni ügyintéző. Két bankkártya közül lehet választani, de sajna kiderült, hogy a dombornyomott VISA-t csak Japánban letelepedett embereknek adják ki. De persze előbb a hölgy hosszasan részletezte, hogy mit tud a kártya és csak a legvégén kérdezte meg, hogy dehát nem fogok Japánban letelepedni, ugye? Mindegy ez van. A készpénzkártyámat egy-két hét múlva kiküldik.

A vicces a PIN kód kezelése volt. Egy formanyomtatványra kellett ráírnom, amit aztán az ügyintéző hölgy egy átlászatlan papírral leragasztott. Közben Miyaji-san és az ügyintéző körülbelül 1526-szor el tudta olvasni :)

Mielőtt még jobban elfelejteném, minden kedves olvasómnak Kellemes Karácsonyt és Boldog Újévet kívánok. A karácsony itt - mint a bejegyzésből is látható - nem ünnep semmilyen formában. Az újév viszont annál inkább. Terveim már vannak erre a pár napra. Majd itt közzéteszem, hogyan sikerül megvalósítanom őket.

VSOP2 konferencia

Első itt töltendő hetem nagyon kényelmesen telik, hiszen a VSOP2 konferencián veszek részt - magyarán nem dolgozom :) Szerencsésen letudtam az előadásomat a szimpózium első napján, azóta csak hallgatok. Hétfő este páran ellátogattunk egy közeli japán étterembe (さと), ahol hiába volt feltüntetve az ételek kalóriatartalma, mégis sikerült alaposan teleraknom a hasamat. Vegyestálat ettem. Volt benne szusi, tempura, udon tészta és valami meleg tojás-szószban úszkáló rákocskák és gomba. Ez utóbbi nem nyerte el tetszésemet, legalábbis ami a meleg folyékony tojást illeti. Most így utólag belegondolva lehet hogy egy kis só jót tett volna neki. A helyszínen Giuseppe Cimo leleplező fotókat is készített :) (Valahogy többre emlékszem, hogy készült, hmm valószínűleg jobb is, hogy csak ennyi került fel a netre.)

A konferencia vacsora szerda este volt, az Odakyu Hotel Century Sagami-Onoban. Nagyon elegánsan nézett ki, fehérkesztyűs pincérek, "beöltöztetett" pincérnők, hatalmas feldíszített (mű)karácsonyfa. A menüből legfinomabb a szusi volt. Ott helyben csinálta "szabadkézzel" egy szusimunkás :) EU hivatalnokokat gondolom, kiverte volna a víz, ha látták volna, hogy enkezével gyurmálja össze a rizst. Sajnos csak egy adagot sikerült ennem, hosszú volt a sor és mire magamhoz tértem, már pakolta is össze a holmiját és eltűnt. Szerettem volna az ételekről fotókat készíteni, de miután megkóstoltam, amit a tányeromra vettem, már nem volt kedvem abbahagyni a táplálkozást emiatt. A szusi mellett, az apró, mignon méretűre vagdalt sütemények is meglepően jók voltak. Szemre rettentő műanyagnak tűntek, de kellemes csalódás ért kóstoláskor: valami lehet egyszerre finom és szép is. A vacsorát színesítették a felszólalók. Volt YMCA dallamára előadott űr-VLBI ének (inkább elszavalt), anekdotázások, meg egy elég ciki éneklés (nevet nem említek - de félréértés ne essék nem japánokról van szó!). Szerencsémre jobban értesült ismerőseim kimenekítettek ez utóbbi idejére a teremből, így elkerültem a nyolc napon túl gyógyuló szégyenkezést és hallás-károsodást.

A képeket a vacsoráról és az előadásokról feltöltöttem a netre. Nem volt egyszerű, de sikerült a vacsorán lekapnom Murata-sant és a két titkárnőt Miyaji-sant és Takako-sant is:

A hazavonatozás különleges élmény volt, hiszen először utaztam japán vonattal. Használtam a beengedő kaput, meg a zöld jegyvásárló automatát (ahol azt kell megadni, hogy hány jenes jegyet akarok venni). Hú, izgi lesz ezt majd egyedül használni (egyenlőre még veterán japánba-utazók segítséget vettem igénybe). Fuchinobe ( 渕野辺) állomásról Leonyid Gurvitsék kísértek haza. Megtudtam egy csomó hasznos dolgot: hol vannak nagyobb, de olcsóbb boltok, mint a 7/11, ahol eddig voltam, hogy nem kell félni, mert a vendégház is földrengésbiztosra épült meg az intézet is.

Más huzamosabb ideig (egy-két évig) itt tartózkodó vendégkutatóktól kaptam további tanácsokat is. Például egy bankról, amivel olcsón és egyszerűen lehet külföldre utalni pénzt. Remélhetőleg Magyarországra is. Ketten is mondták, hogy nehogy a vendégházban maradjak, mert ők ott maradtak és milyen rossz volt ilyen közel lenni a munkahelyhez. Viszont egy másik vélemény szerint (találkoztam Phil Edwardscal személyesen is végre) ez a legkényelmesebb és legolcsóbb megoldás. Egyenlőre én sem érzem a negatívumait. Majd ha egyedül maradok a konferencia után, lehet, hogy máshogy fogom gondolni. Több embert is megkérdeztem a mosógép használat ügyében (mármint hogy hogyan működik). A titkárnőt is felcipeltem és lefordítattam a gombok feliratait. Igazándiból egy szótár segítségével nekem is értelmeznem kellett volna tudni, de a bonni teljesen érthető mosógéppel való ügyetlenkedéseim óta próbálok nagyon óvatos lenni. Pénteken vagy szombaton kerítek sort az első, "nagy" mosásra. Nem mondom, hogy nem izgulok.

Megkaptam a repülőjegyet a Sapporoba. 10-én 9:05-kor indul a gép a Haneda repülőtérről és 12-én 17 órakor indulunk vissza. Szerencsére nem egyedül megyek, Kaj Wiik is jön a konferenciára és ő is a vendégházban lakik, úgyhogy együtt indulunk reggel. Előadásom még nincs teljesen kész, de azért már alakul. Ha minden igaz kedden kerül majd rám a sor.

Tartalmas szombat

Első itt töltendő hétvégemre több feladatot is kitűztem magamnak, úgymint:

1. Pénzfelvétel újonnan szerzett japán bankkártyámról (közel sem triviális!)
   
2. Hajszárító vásárlása
3. Töltő vásárlása Nintendo DS-hez
4. Evő-helyek felderítése

A legégetőbb szükségem hajszárítóra volt, úgyhogy első célpontnak a szupermarket felderítését tűztem ki. Kedves titkárnő figyelmembe ajánlotta, hogy egy korábbi ösztöndíjas több minden cuccot rám hagyományozott. Amikor rákérdeztem, hogy hajszárító esetleg nincs-e köztük, sajnálkozott, hogy nincsen, ám hirtelen felderülő arccal közölte: "van vasaló"! Igazán sajnáltam elrontani a kedvét, de ki kellett ábrándítanom - nekem hajszárító kell :) Tehát szombaton elindultam és halált megvető bátorsággal lesétáltam a négy buszmegállónyira lévő JUSCO fedőnevű bevásárlóközpontba. (Később még részletesen szeretnék írni a helyről - mindenképpen visszafogok menni fényképeket is csinálni - főként az élelmiszer osztályon.) Rövid terepfelmérés után a harmadik emeleten (illetve igazából csak második, de itt a földszintet nevezik az első szintnek - csakúgy mint az USA-ban) az elektronikai osztályon kötöttem ki. De hiába mentem körbe hatszázszor, hajszárítót csaknem találtam. Végső elkeseredésemben minden bátorságomat összegyűjtöttem és megkérdeztem az egyik eladót. És megértettük egymást! Na nem volt azért százszázalékos a japán szövegértésem, de utána a földszinten könnyedén megtaláltam a hajszárítókat.

Következő programpont a készpénzfelvétel lett, mert miközben a vécét irányoztam be magamnak elém ugrott egy Mizuho bank automata. Nem állítom, hogy egyszerű volt - többször nekifutottam a feladatnak. Természetesen minden japánul volt rajta kiírva, és japánul beszélt is hozzám az automata is. Ez utóbbi biztos nagyon hasznos funkció, de én úgy éreztem magam, mintha japán-analfabétaságomat és ügyetlenkedéseimet egy hangosbemondó közölte volna az egybegyültekkel. Így biztosítva uszkve ötven embernek a szombati kabaréműsort :) Szerencsémre nem jöttek sokan arrafelé, akkor lett volna igazán rossz a helyzetem, ha azt kell látnom, hogy mögöttem már feltorlódik a készpénzre áhítozó japán tömeg :) Hasznát vettem a japán nyelvtanfolyamnak is. Ott vettünk egy olyan olvasmányt, ahonnan kiderült, hogy a pénzösszeg beütése után meg kell nyomni a jen jelét az automatán (円), akkor fogadja el a kért összeget. A lényeg a lényeg, az utolsó kérdésnél egyszerűen a baloldali válaszra tippelve megkaptam a kért pénzt, a káryát és a bizonylatot is (valószínűleg ez utóbbira vonatkozott a kérdés). Azóta egyébként beszéltem Murata-sannal és ő mondta hogy van egy kis füzetecske azt is be lehet táplálni az automatába, ahova az feljegyzi a kivétet, meg a maradványösszeget. Iszonyat! Már alig várom hogy kipróbálhassam :)

Hajszárító keresés közben összefutottam DS töltőnek látszó tárgyal, de mivel annyira furán nézett ki, nem mertem megvenni. Aztán itthon láttam az amazonon, hogy az tényleg egy DS töltő. Úgyhogy itt még lesz folytatás :)

A földszinti élelmiszer részleg fantasztikus volt! Hosszasan időztem a halpultnál, ahol körülbelül négyszer akkora volt a választék, mint nálunk egy Interspar húsospultjánál. Találtam ezenkívül még nyers, félkész, teljesen kész, helyben sütött kaját úgyhogy ezt a kvesztet is sikerült teljesítenem. Íme a kép az egyik mikróban melegítendő ételről, amit szombat este fogyasztottam el:Egyébként a képen láthato dolgok igazából a feltétek a tésztához, ami alul helyezkedik el. Finom volt. Vettem még egy kis (olcsó) adag szusit, és egy másik melegítős ételt. Egyiket sem bántam meg. Azt hiszem a huszonnegyedikei ünnepi vacsorámat is innen fogom beszerezni, egy nagyobb, bőségesebb szusi tál személyében :) Az egyetlen nem igazán sikeres vásárlásom egy kávékrém volt. Abban a hitben vettem, hogy kávés krém. De nem, ez zselésített formájú kávé volt. Először eléggé elszontyolodtam, de aztán amikor már tudtam, hogy miről is van szó, nem is volt olyan rossz :)

A földszinten egyébként még voltak ténylegesen leülős-kajálos helyek is, de addigra már felszerelkeztem minden földi jóval, úgyhogy hazaindultam.