Bő egy hónapja nagy munkálkodásba kezdtek itt a parkban. Kivágtak jó pár fát, felásták a területet - ekkor azt hittem a parkolót akarják megnövelni, mások azt mondták csak egy gyalogutat akarnak vágni a sűrű vegetációban. Aztán mély lyukakat fúrtak, végül lefedtek mindent díszkő burkolattal és beton talapzatot kezdtek felhúzni a lyukak helyére. Mindezt, elég gyorsan, tempósan, hétvégi munkával is támogatva. Ekkor derült ki, hogy egy újabb rakétamodellt fognak idehelyezni. Mindjárt jön a nyíltnap, azért siettek ennyire - gondoltam én. De mint kiderült, nem csak én. Ugyanis kollégáim ugyanolyan döbbenettel szembesültek a nyílt nap előtti napon a kiírással, hogy októberben (!) szándékoznak ide elhelyezni egy rakétemodellt. Addigra egyébként az egész terület, favágással, díszkővel, beton talapzattal, védő kerítéssel teljesen kész volt. És kész van ma is, várja, hogy októberben ráemeljék a modellt.
2008. augusztus 10., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Szia!
Régen írtam, úgyhogy most az okoskodásommal jól le foglak terhelni. :-)
Tetszett, hogy így kiborultál a japánok híres döntésképtelenségéről. Fura, hogy eddig nem írtad, vagy nem szembesültél vele, pedig én úgy olvastam valahol, hogy nem szabad nekik bonyolult kérdést feltenni, mert az szépen végighalad a megfelelő hierarchiai lépcsőn, egészen fel, a döntéshozóig. Csak eldöntendő, igen-nem kérdést szabad hozzájuk intézni. :-) Biztos fura lehet egy Európai ember számára. A többiek akik már régóta élnek Japánban, mit mondanak erre? Mi a megoldásuk, hogy átvészeljék ezt a stílust? Vagy nem beszéltél velük erről?
A másik kérdésem:
Eldöntötted akkor? Nem próbálsz maradni Japánban, az ösztöndíj letelte után?
Eddig még nem kerültem olyan helyzetbe, ahol ennyire zavart volna a "lassúságuk". De az tény, hogy láthatóan rengeteg megbeszélesük van állandóan. (Ezekből én szerencsére kimaradok :) ). Konkrétan ezért is nem tudnak elmenni nyaralni sokszor, mert nincs olyan hét, hogy minimum egy meeting ne legyen. Azért az egyszerű talpas (ösztöndíjas, határozott idejű szerződéses) posztdoknak még könnyű a helyzete szerencsére.
Eldöntendő kérdések sem olyan egyszerűek egyébkent, mert japánok nagyon nem szeretnek nem-et mondani. Úgyhogy ilyenkor mindenféle hosszadalmas, körülményes elhúzodó szövegelés van :) Bár az is igaz, hogy szerintem némelyikük élvezi, hogy én külföldi vagyok és engem nem zavar (sőt örülök neki), ha gyorsan kiderül, hogy akkor most mi is a helyzet és nagy örömmmel mondják, hogy nem :)
Mindamellett van előnye is ezeknek a dolgoknak. Egyrészt a felelősség megosztása és nem egy ember stresszelése (hanem többé :) ). Másreszt azzal, hogy egy egyszerű beszélgetésben is perceket kell várni egy válaszra, az ember biztos lehet benne, hogy partnere legjobb tudása szerint próbált válaszolni. És ez nagyon jó, mivel közvetítő nyelven kommunikálunk, amúgy is rengeteg félreértésre van lehetőség.
Nem válaszoltál a kérdéseim második felére, hogy döntöttéle-e már :-)
Ügyesen kikerülted a válaszadást :-)
Akkor ne is számítsak/számítsunk jelenleg válaszra?
Annyi mindent írtam, hogy el is felejtkeztem erről a kérdésedről :) Nem gondolkoztam sosem azon, hogy meghosszabbítom az ittlétemet - bár mindenki másnak ezt tanácsolnám :) Állítólag nagyon egyszerű hosszabbításért folyamodni a JSPS-nél (és a főnök is örülne neki ha maradnék). De egy fontos alkatrészem otthon van valakinél (a szívem :)). Nem bírnék ki még egy évet nélküle.
Arról nem is szólva, hogy akkor már a blog címe sem stimmelne :D
Így már érthető, hogy a Japán férfiak udvarlási szokásairól miért nem hallottunk eddig :-)
Amikor meg majd hazajössz, meg fogom írni, hogy mennyire jó volt olvasni Téged, mennyi mindent megtudhattam az ottani életről... (de szerintem ezzel Te is tisztában vagy :-) )
De ne vágjunk a dolgok elébe. :-)
Búslakodni meg ráérünk majd az év végén.
Megjegyzés küldése