Bejelentkezés

Újabb szintet léptem a Japánban tartózkodás rögös útján: bejelentkeztem, mint ideiglenesen Japánban tartózkodó külföldi, sőt elindítottuk az egészség biztosítási rendszerbe való belépésemet és még bélyegzőt is csináltattunk. Ezen kívül úgy érzem, munkahelyi integrációm is némiképp előrelendült (legalábbis ami a szabadidő eltöltését jelenti). Na de haladjunk szép sorjában.

Szerdai nap nagy részét Nagano-san társaságában töltöttem, mivel ő kísért a hivatalba. Ahol ízelítőt kaptam, hogy milyen is az adminisztráció japán módra. Először is semmivel sem kevesebb a papír mennyisége, mint otthon, sőt. Szabályozás is van bőven. Na de a légkör! A szokásos japán udvariasság, amitől tényleg úgy éreztem én vagyok az egyetlen akivel itt foglalkoznak. Amit otthon meg sem mernék kockáztatni hasonló helyzetben, Nagano-san amikor másodszorra jelentünk meg a regisztrációs pultnál és már mentünk volna elfelé, még megkérte az ügyintézőt, hogy ugyan már adjon nekünk egy két prospektust (térkép Sagamiharáról, nyelvtanfolyamok, stb.). Hivatlanoknő: persze azonnal és kb. 5 percig mászkált fel-alá a különböző fachok között, hogy összegyűjtse nekem az összes lehetséges papírkát. Majd bocsánatkérően odaadta, hogy hát sajnálja nem mindegyikből volt angol nyelvű, de hozott egy-két spanyolt cserébe. Természetesen tudatában vagyok, hogy ha egyedül vagyok japán kísérő (sőt helyesebben beszélő :) ) nélkül, akkor nem biztos hogy ennyire kellemesen alakulnak a dolgok, de ez így akkoris döbbenetesen érdekes élmény volt a szokásos európai stílusú (illetve otthon még persze sokszor olyan se) kiszolgáláshoz képest.

Amúgy a prospektusokból megtudtam, hol is van a sagamiharai International Lounge, ahol vannak nyelvtanfolyamok is. Phil Edwards mesélte, hogy kis szerencsével meg kitartással nagyon jó kis nyelvtanfolyamokat lehet megcsípni. Lehet hogy másikat is tudnak ajánlani, ha náluk csak teljesen kezdő lenne. Majd jövőre megnézem.

Szóval első körben elintéztük a bejelentésemet. A legnagyobb poén az volt amikor szépen oda kellett írnom a pesti címemet. Szegény csajt nem irigyeltem, volt abban minden, "ö" is meg "ú" is. Természetesen minden betű megszabadult a felesleges ékezettől a folyamat során :) Aztán hosszas tárgyalás következett amelynek lényege az volt, hogy január huszadika körül lesz csak kész a kártyám és ha bankszámlát akarok nyitni, vagy bejelentkezni biztosításra, akkor bizony szükségem van egy ideiglenes kártyára amit "kemény" 300 yen ellenében húsz percen belül átvehetek.

Így is történt, de addig az időt jól kihasználandó megnéztük magunknak a helyi TB-t is. (Ugyanaz az épület csak másik oldala). Itt valami döbbenetesen hosszú magyarázatot kapott Nagano-san (meg én is, de persze hiába :) ) az előnyökről-hátrányokról szerződési feltételekről, stb. Az előadó pacák olyan döbbenetes örömmel beszélt, hogy engem így értetlenben teljesen meggyőzött, illetve azt vártam, mikor kéri meg Nagano-san kezét az egész előadása végén :) Miután mindent körbejártunk, illetve ők ketten, és kaptam pár prospektust, szerződési feltételeket angolul és japánul, megállapították, hogy ez mind szép és jó, de menjünk vissza a bejelentőkhöz, mert onnan lehet kérni jövedelem igazolást ami alapján számolják ki, hogy mennyit is kell fizetnem. Úgyhogy visszabattyogtunk. Közben Nagano-san azt a jó hírt közölte, hogy én nem jövedelmet kapok, hanem "megélhetési támogatást" és ezért elég minimális lesz majd a befizetendő járulékom is. Pár tízezer, ha jól értem, de hiszem, ha látom és megkapom a fizetési csekket. Ezekután felvettük az ideiglenes kártyát és újra letámadtunk azt a hölgyet, akinél korábban bejelentkeztünk.

Majd Nagano-san megkérdezte, hogy nem akarok-e körülnézni az épület tetejéről. Egyértelműen igenlő választ várt, de én is kíváncsi voltam. Hiába mondta, hogy nem jó a kilátás nekem nagyon tetszett. Főleg a távoli hegyek voltak gyönyörűek és hatalmasak. A kiírás szerint állítólag még a Fujit is lehet látni innen, de ezen Nagano-san és erőteljesen csodálkozott.

Délutánra bélyegző készítés volt beütemezve. Helyben sitty-sutty megcsinálták. Katakanával van rajta a vezetéknevem. Maga a bélyegző pedig szép pirosas és egy bagoly van rajta, ami állítólag boldogságot hoz, de lehet hogy csak Nagano-san akart jókedvre deríteni :) Mindenesetre nagyon kedves volt, ugyanis rávett, hogy vegyünk a pecsétnek tokot is, de úgy intézte, hogy egy számlára kerüljön a két tétel, egy összegben. Aztán az ISAS-ban derült ki, hogy visszafizetik nekem a pecsét árát, de a számlán ugye együtt volt a tokkal, úgyhogy azt is kifizették :) Nem mintha iszonyat összeg lenne, de azért mégis csak nagyon jól esett.

Arról nem is szólva, hogy pecsét bolt után betértünk a mellette található cukrászdába (mindezt természetesen szigorúan munkaidőben). Hááát isteni volt a süti megint. Csak már tényleg zavaró, hogy ennyire tökéletesen néz ki, az ember tényleg nem is akarja elhinni, hogy valódi. Úgy látszik Nagano-san nem hagyja annyiban a magyar nyelv iránti érdeklődését. Megbírkozott az eper és alma szavak kiejtésével is. Ő ugyanis epres süteményt evett én pedig almalét ittam. Nekem azért kiejtés terén könnyebb dolgom volt (ringo és ichigo - nem vágtak földhöz).

Kicsit fura is volt ez a nagy egymásra találás én nem vagyok ilyesmihez szokva, majd valahogy próbálok magamból kivetkőzve barátságosan viselkedni. Végülis ezt akartam, nem? Hogy karoljanak fel, meg minden - na itt a lehetőség.

Még nagyon tanulságos volt elolvasni a biztosítási szerződési feltételeket. Természetesen az angol nyelvű részt olvastam, bár az is elég bikkfa nyelven van írva helyenként. Mindenesetre nagyon tetszett a több helyen is szereplő kijelentés, hogy a befizetők egy közös (helyi, sagamiharai) alaphoz járulnak hozzá, amiből támogatják ugye a közösség lebetegedett tagjait. Nem tudom, és remélhetőleg nem is fogom megtudni, hogy működik ez az életben, mindenesetre talán otthon sem ártana valami hasonló szöveget szajkózni időnként, hátha leesik egyszer, hogy mit is jelent a közteherviselés fogalma.