Másnapi - ünnepi :) - programunk a Ninja Múzeum felkeresése volt Iga-Uenoban. Ez majdnem másfél órás vonatozást és háromszori átszállást jelent, de egy igazi ninja-rajongónak (és kísérőjének) ez nem lehet akadály. Kívülállóként is sok érdekességet tudtam meg - a múzeumban pedig mindent feliratoznak angolul is, nagyon igényesen. Úgyhogy teljes mértékben megérte a vonatozást. Nem is szólva arról, hogy a vonatozás is egy élmény volt, igazi csöndes, álmos japán vidéki falvak, kisvárosok között. Vagy éppen egy hegyoldalban egy körülbelül húszfős japán kiránduló társasággal együtt egy villamosra emlékeztető vasúti kocsin, amin akár Chihiro is utazhatott volna. Az utolsó helyi vonat pedig különösen érdekes volt, mert a kalauztól kellett jegyet venni a vonaton. Ilyet Japánban még nem láttam :)A múzeumban először egy igazi ninja-házat mutattak be. Az összes titkos ajtót, rejtekhelyet, eltüntető csapóajtót. Természetesen mindezt élőben demonstrálva is. Igaz csak japánul beszélt a hölgy, de mindenhova ki volt írva angolul is, hogy mit mire használtak - a hogyan pedig a bemutatóból egyértelmű volt. Természetesen volt csomó kisgyerek is. Többségük harsogóan színes (rózsaszín, vagy piros) ninja ruhába bújtatva. Kipróbálhatták a csapóajtókat és rejtekutakat a házban. Az egyik kissrác, pont úgy rohant neki a csapóajtónak, hogy az nem nyílt ki. Szegényke nagyon nem értette, mi történt. De legalább kiderült, hogy ami a bemutató alapján nagyon egyszerűnek tűnik, az nem mindig az. Egyébként a csapóajtó tényleg döbbenetes volt: rettentő hirtelen átfordult és eltüntette az embert. El tudom képzelni, hogy este, rosszul kivilágított házban, az üldözés során, ha ilyesmi történt a támadó biztos volt benne, hogy varázslat van a dologban.
Kiderült, hogy a ninja ruhája nem fekete, hanem sötétkék volt. Úgy hitték ez távol tartja a viperákat is. A macskák pupillájának tágultsága alapján határozták meg az időt. Persze ez a szokásos felhős idő van, sötét erdőben mászkálok esetében nem túl egyértelmű. Nem is szólva arról, hogy a macska vagy vadászik vagy alszik. Legalábbis házimacskák nap húsz órájában alszanak - nehézkes lehet a pupillájukat nézegetni :)
A kiállítás után következett a ninja harcot bemutatót műsor. A szereplők valószínűleg kaszkadőrök is. Volt pár fotó és plakát - többek között az Utolsó szamurájból is - azokból a filmekből, ahol szerepeltek. Az előadás nagyon jó volt. Gondolom a rengeteg gyerek miatt is viccelődtek egy csomót. Hosszan, látványosan sokszor burleszkbe illő sebesülések után haltak meg a ninják ellenségei a színpadon. Kifejezetten élvezetes volt és nagyon profi, verekedésben és szórakoztatásban is. Nem csináltunk videót, egyrészt mert nem tudtuk, hogy szabad-e, másrészt, mert inkább figyeltük az előadást. Csak egy-két képet csináltunk. Az összekötő szöveget sajnos csak japánul mondták el (nemcsoda, hiszen rajtunk kívül alig volt külföldi), azért a lényeget értettük. Az előadás után egyébként minden érdeklődő kipróbálhatta suriken dobási képességét is.
Később a neten jó pár videót találtunk. A társaság programja időről időre változik, de a hangulat és az ügyesség állandó. Íme egy-két link:
http://jp.youtube.com/watch?v=nSgMp2XeIl4&feature=related
http://jp.youtube.com/watch?v=BdosiJzGjd4&feature=related
http://jp.youtube.com/watch?v=8-GhV9Q9Ypc&feature=related
http://jp.youtube.com/watch?v=bahpETVU2YU&feature=related
A múzeum egyetlen negatívuma a meglehetősen szegényes ajandékboltja. Ami kevés volt az is inkább gyerekjáték volt, vagy gyerekeknek szánt ruhadarab.
A visszaút utolsó szakaszán viszont megint késett a vonatunk. (Ez ugye már a második alkalom mióta itt vagyok!) Bár rettentő unlamas volt húsz perceket várakozni a nyílt pályán, azért megállapítottuk, hogy ez így még mindig sokkal jobb, mint ha az odaút alatt a csatlakozásokról maradunk le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése