Ez is megvolt - túléltem Asaki-sanékat, meg ők is engem.
Körülbelül negyven percnyi vonatozás után érkeztem meg Tammachi állomásra, ahol már Asaki-san és a kisfia várt. Asaki-sanon papucs volt, zokni nélkül, ebből arra következtettem nem megyünk messzire és tényleg elég közel laknak az állomáshoz. Bár én még ennyi távolságot sem tennék meg ilyen időben papucsban. Asaki-san csodálkozott, hogy a kisfiú mennyire várta vendéget, most meg nem is akar rólam tudomást venni, meg beszélgetni. Szegény megijedt a csúnyán beszélő, csúnya nagy gaijin nénitől.
Asaki-sanék egy családi házban laknak. Ami úgy néz ki, hogy az utca felőli fronton laknak a szülők, ők pedig egy hátsó hozzátoldott építményben. Tipikus japán otthon, (úgyhogy a cipőt egyből levettem), tatami a földön, majdnem mindenütt tolóajtók. Európai szemmel nem igazán tűnt lakájosnak a dolog és mondjuk meleg sem volt igazán. Ami végülis nem baj egy vendégség esetén, az ember nem borul le horkolva az asztalra, miután megtömte a bendőjét. De amikor eljöttem este 8 körül, láttam hogyan öltöztetik (!) a kisfiút a lefekvéshez, azért csodálkoztam egy kicsit, hogy ezek szerint az emeleti hálóban sincsen valami trópusi időjárás. Kisfiú ugyanis kapott egy trikót a hosszú ujjú pizsama alá, fölé pedig egy bundás mellényt.
A lakásnak nem sok részét tudtam szemrevételezni. A nappaliban ültünk és tettem egy rövid kirándulást a mellékhelységbe, de már így is majdnem sikerült eltévednem a tólóajtók rengetegében :) A nappaliban egy dohányzóasztal magasságú asztalka körül ültünk, alacsony fotelekben. (És nagyon örültem, hogy kicsit letornáztam a fenekemből, mert problémák adódhattak volna.) A nappaliban tartózkodott még egy számítógép, elhelyezése alapján azt a földön ülve szokták használni, valamint egy kis tévé (semmi "hiperszuper ahogy az ember japánt a huszonegyedik században elképzeli" tévé), körötte meg cédé lejátszó meg ilyesmik. Két plafonig érő polc telis teli játékokkal. Mondjuk azt nem mondanám hogy rendben, de egy helyen. Valamint a nappali tetemes részét elfoglalta egy nyúl. Illetve a nyúl "karámja". Mimi (végre valakinek a nevére emlékszem! ez egyébként fület jelent) fehér szőrű, piros szemű, jó karban lévő állatka - öt éve hozta haza Asaki-san. A mezőn találta és félt hogy megeszik a macskák. Mondjuk hol talált itt mezőt, azt nem tudom, ameddig a szem ellát én még csak várost láttam eddig :) Mimi egy járóka (de nem sándor) magasságú kis kerítéssel volt körbevéve, belül volt neki kis ketrece. De láttam, hogy Mimi a szabadság híve, mert nem csak a ketrecébén potyogtatta el a bogyóit, hanem a kerítéssel körbevett területén bárhol. Ennek ellenére nem volt büdös, biztos gyakran takarítják, meg valami alom is lehet a járóka alján. Mimi egyébként a fő helyet foglalta el, szemben a tévével. A nappaliból nyílott még egy gardrobe-szoba, bár ez körülbelül olyan mértékben igaz, mint Mimit vérengző vadállatnak titulálni. Amikor vendéglátóm beakasztotta a kabátomat, akkor láttam, hogy ruhák mellett kerti szerszámokat és még ki tudja milyen vasakat (vesd össze Üvegtigris) tárolnak ott.
A vécé meglátogatásakor láttam viszont a legérdekesebb dolgot! Hogy a szokásos több gombos melegített ülőke volt, az nem döbbentett le, de hogy hogyan volt megoldva a kéz mosó az igen. A vécé mögött volt ugyanis a tartály és a tartály tetején a csap és a mosdókagyló. Amikor az ember lehúzta a vécét, akkor a víz ami feltöltötte a tartályt a csapon folyt keresztül, kezet lehetett vele mosni. Azért volt kint egy rendes méretes kézmosó is meleg vízzel is. Megjegyzem meglestem a mellette álló mosogépet és nem volt rajta olyan gomb, hogy hány fokos vízzel akar mosni az ember. Úgy tűnik ez a hideg vízben mosok (vagy melegíts magadnak hozzá vizet, ha akarsz) dolog nem csak a vendégházban található mosógépek sajátja. Mondjuk itt asszonykának nem kell egy emelettel arrébbról hozni a vizet. A vendégházban ugyanis, csak a konyhában van meleg víz, ami egy emelettel a mosóhelység alatt van.
A vacsora nagyon finom volt. Teljesen európai paradicsomos szószos, húsos penne. Volt még pirított kenyér valami májkrémszerűséggel, ami szintén első rangú volt, meg kis kocka sajtok (borsos, olívás, paradicsomos). Ilyet egyszer vettem itt, és nagyon ízlett már akkor is. Még délután vacsora előtt volt répás süti a tea mellé. Finom volt az is. Ja és a tiszteletemre Asaki-san kibontotta a San Diegoból hozott édes bort. Én nem szeretem az édes bort, de meg kell hagyni, hogy ez nagyon jó volt. Sajna egy pohár nem volt elég arra, hogy levetkőzzem gátlásaimat és nem mertem tölteni újra magamnak. De nem is baj, olyan finom volt, hogy tényleg szégyelltem volna magam , ha megiszom előlük.
Beszéd téma volt, hogy
Körülbelül negyven percnyi vonatozás után érkeztem meg Tammachi állomásra, ahol már Asaki-san és a kisfia várt. Asaki-sanon papucs volt, zokni nélkül, ebből arra következtettem nem megyünk messzire és tényleg elég közel laknak az állomáshoz. Bár én még ennyi távolságot sem tennék meg ilyen időben papucsban. Asaki-san csodálkozott, hogy a kisfiú mennyire várta vendéget, most meg nem is akar rólam tudomást venni, meg beszélgetni. Szegény megijedt a csúnyán beszélő, csúnya nagy gaijin nénitől.
Asaki-sanék egy családi házban laknak. Ami úgy néz ki, hogy az utca felőli fronton laknak a szülők, ők pedig egy hátsó hozzátoldott építményben. Tipikus japán otthon, (úgyhogy a cipőt egyből levettem), tatami a földön, majdnem mindenütt tolóajtók. Európai szemmel nem igazán tűnt lakájosnak a dolog és mondjuk meleg sem volt igazán. Ami végülis nem baj egy vendégség esetén, az ember nem borul le horkolva az asztalra, miután megtömte a bendőjét. De amikor eljöttem este 8 körül, láttam hogyan öltöztetik (!) a kisfiút a lefekvéshez, azért csodálkoztam egy kicsit, hogy ezek szerint az emeleti hálóban sincsen valami trópusi időjárás. Kisfiú ugyanis kapott egy trikót a hosszú ujjú pizsama alá, fölé pedig egy bundás mellényt.
A lakásnak nem sok részét tudtam szemrevételezni. A nappaliban ültünk és tettem egy rövid kirándulást a mellékhelységbe, de már így is majdnem sikerült eltévednem a tólóajtók rengetegében :) A nappaliban egy dohányzóasztal magasságú asztalka körül ültünk, alacsony fotelekben. (És nagyon örültem, hogy kicsit letornáztam a fenekemből, mert problémák adódhattak volna.) A nappaliban tartózkodott még egy számítógép, elhelyezése alapján azt a földön ülve szokták használni, valamint egy kis tévé (semmi "hiperszuper ahogy az ember japánt a huszonegyedik században elképzeli" tévé), körötte meg cédé lejátszó meg ilyesmik. Két plafonig érő polc telis teli játékokkal. Mondjuk azt nem mondanám hogy rendben, de egy helyen. Valamint a nappali tetemes részét elfoglalta egy nyúl. Illetve a nyúl "karámja". Mimi (végre valakinek a nevére emlékszem! ez egyébként fület jelent) fehér szőrű, piros szemű, jó karban lévő állatka - öt éve hozta haza Asaki-san. A mezőn találta és félt hogy megeszik a macskák. Mondjuk hol talált itt mezőt, azt nem tudom, ameddig a szem ellát én még csak várost láttam eddig :) Mimi egy járóka (de nem sándor) magasságú kis kerítéssel volt körbevéve, belül volt neki kis ketrece. De láttam, hogy Mimi a szabadság híve, mert nem csak a ketrecébén potyogtatta el a bogyóit, hanem a kerítéssel körbevett területén bárhol. Ennek ellenére nem volt büdös, biztos gyakran takarítják, meg valami alom is lehet a járóka alján. Mimi egyébként a fő helyet foglalta el, szemben a tévével. A nappaliból nyílott még egy gardrobe-szoba, bár ez körülbelül olyan mértékben igaz, mint Mimit vérengző vadállatnak titulálni. Amikor vendéglátóm beakasztotta a kabátomat, akkor láttam, hogy ruhák mellett kerti szerszámokat és még ki tudja milyen vasakat (vesd össze Üvegtigris) tárolnak ott.
A vécé meglátogatásakor láttam viszont a legérdekesebb dolgot! Hogy a szokásos több gombos melegített ülőke volt, az nem döbbentett le, de hogy hogyan volt megoldva a kéz mosó az igen. A vécé mögött volt ugyanis a tartály és a tartály tetején a csap és a mosdókagyló. Amikor az ember lehúzta a vécét, akkor a víz ami feltöltötte a tartályt a csapon folyt keresztül, kezet lehetett vele mosni. Azért volt kint egy rendes méretes kézmosó is meleg vízzel is. Megjegyzem meglestem a mellette álló mosogépet és nem volt rajta olyan gomb, hogy hány fokos vízzel akar mosni az ember. Úgy tűnik ez a hideg vízben mosok (vagy melegíts magadnak hozzá vizet, ha akarsz) dolog nem csak a vendégházban található mosógépek sajátja. Mondjuk itt asszonykának nem kell egy emelettel arrébbról hozni a vizet. A vendégházban ugyanis, csak a konyhában van meleg víz, ami egy emelettel a mosóhelység alatt van.
A vacsora nagyon finom volt. Teljesen európai paradicsomos szószos, húsos penne. Volt még pirított kenyér valami májkrémszerűséggel, ami szintén első rangú volt, meg kis kocka sajtok (borsos, olívás, paradicsomos). Ilyet egyszer vettem itt, és nagyon ízlett már akkor is. Még délután vacsora előtt volt répás süti a tea mellé. Finom volt az is. Ja és a tiszteletemre Asaki-san kibontotta a San Diegoból hozott édes bort. Én nem szeretem az édes bort, de meg kell hagyni, hogy ez nagyon jó volt. Sajna egy pohár nem volt elég arra, hogy levetkőzzem gátlásaimat és nem mertem tölteni újra magamnak. De nem is baj, olyan finom volt, hogy tényleg szégyelltem volna magam , ha megiszom előlük.
Beszéd téma volt, hogy
- A kisfiút még nem érdekli a hiragana és katakana írás. De már egyszerűbb összeadásokat elvégez.
- Óvodába jár, ahol hozzánk hasonlóan kor szerint osztják be a gyerekeket.
- Japánban nem túl gyakori a válás, mert a feleség általában nagyon rosszul járna, szóval nem erőlteti a dolgot, hogy úgy mondjam. Mivel általában ott hagyják a munkát, amikor gyereket szülnek és a lakás is általában a férjé, ha elválnak ott marad a gyerekkel fedél és munka nélkül.
- Asaki-san hétköznap általában éjfél körül ér haza. De "csak" tíz, tizenegyre jár dolgozni.
- Amikor Asaki-san még gyerek volt, nagyon erős volt a szakszervezet főleg a vasúti és voltak sztrájkok is. Ma már nincs ilyesmi. Általában a fiatalok nem is szeretik a szakszervezetet. Ha jól értettem a munkáltató ahol tud, ott tesz keresztbe azoknak a munkavállalóknak, akik tagok.
Amikor Asaki-san épp nem volt ott, a felesége megkérdezte, hogy milyen nyelven beszélünk mi otthon. Illetve mondta is, hogy "magyargo" (go jelenti japánul a nyelvet). Bólogattam és kérdeztem, hogy honnan tud ilyesmit. Azt mondta, hogy az középiskolában tanulták és őt érdekelte a földrajz és a történelem. És miért kérdezte mindezt addig amíg nem volt ott a férje? Mert hogy amikor őt megkérdezte erről, akkor az volt a válasz, hogy dehogy "hangarigo" a nyelvünk. Mindenesetre amikor előkerült az ház ura, azért elmondta, hogy neki is igaza volt :)
Természetesen ajándékot is vittem. Először letámadtam őket a gyümölcslével. A kisfiúnak ízlett, Asaki-san mérsékelten érdekesnek találta, a feleségnek azt hiszem nem volt vele semmi baja. Mondták, hogy látták már a tévében is a reklámot, ahol azt is bemutatták, hogyan kell gyümölcslevest csinálni. Bár ennek némileg ellentmondott, hogy azt nekem kellett volna elmondanom, hogy igazából otthon milyen gyümölcs kerül bele.
Amikor már gondoltam, hogy teljesen maguk alatt vannak, hogy semmi mást nem kapnak, akkor előkaptam a kisebb doboz töltött mocsit, és a nagyobb doboz csokoládét, amit még előző nap vettem. Mondjuk sajnos emiatt a mocsit nem is merték kibontani, pedig én már ettem vásárlás után három nappal is és semmi baja nem volt, de ők tudják. Viszont a csokoládéval nagy sikert arattam. Gyönyörűen volt csomagolva és finom is volt. (Szerencsémre kibontották vacsora után, úgyhogy megtudtam, mit vettem.) Másnap az irodában Asaki-san mondta is, hogy biztos nagyon drága volt, én meg mondta, hogy ha ajándékot veszek nem szoktam nézni az árat, úgyhogy tőlem nagyon olcsó is lehetett akár. Mire a válasz az volt, hogy akkor jöjjek még sokszor hozzájuk vendégségbe :)
Természetesen ajándékot is vittem. Először letámadtam őket a gyümölcslével. A kisfiúnak ízlett, Asaki-san mérsékelten érdekesnek találta, a feleségnek azt hiszem nem volt vele semmi baja. Mondták, hogy látták már a tévében is a reklámot, ahol azt is bemutatták, hogyan kell gyümölcslevest csinálni. Bár ennek némileg ellentmondott, hogy azt nekem kellett volna elmondanom, hogy igazából otthon milyen gyümölcs kerül bele.
Amikor már gondoltam, hogy teljesen maguk alatt vannak, hogy semmi mást nem kapnak, akkor előkaptam a kisebb doboz töltött mocsit, és a nagyobb doboz csokoládét, amit még előző nap vettem. Mondjuk sajnos emiatt a mocsit nem is merték kibontani, pedig én már ettem vásárlás után három nappal is és semmi baja nem volt, de ők tudják. Viszont a csokoládéval nagy sikert arattam. Gyönyörűen volt csomagolva és finom is volt. (Szerencsémre kibontották vacsora után, úgyhogy megtudtam, mit vettem.) Másnap az irodában Asaki-san mondta is, hogy biztos nagyon drága volt, én meg mondta, hogy ha ajándékot veszek nem szoktam nézni az árat, úgyhogy tőlem nagyon olcsó is lehetett akár. Mire a válasz az volt, hogy akkor jöjjek még sokszor hozzájuk vendégségbe :)
3 megjegyzés:
Ez is nagyon érdekes volt ! De, mi az a töltött mocsi ????
A mocsi rizsbol keszult edesseg. A ragados tipus rizst megfozik es tesztaszeruseget csinalnak belole. Aztan ezt formazzak. Angol nyelvu leiras a wikipedian.
Szia!
Már nagyon vártam, hogy újra jelentkezz és mesélj az új éleményeidről :-)
Lehet, hogy az emlékezetemmel van baj, de nem arról volt szó, hogy előadást fogsz tartani? Ha igen, akkor erről nem találtam semmit, pedig érdekelne, hogy hogy sikerült és mi volt a témája :-)
Szia és szép napot
Megjegyzés küldése