Itt van október tizedike, énekszó és tánc köszöntse!

Újra Yokohama felé vettük az irányt délután. Most a Kínai negyed volt a cél.

Éppen megtapasztaltuk, hogy az itteni árusok (kínaiak vagy annak kinézők) jobban elengedik magukat itt, mint a kínai kapukon kívül lévő társaik, amikor zenét hallottunk és teljesen véletlenül belefutottunk egy fesztiválba. A boltos egyébként nem tett mást, mint határozottan ránkripakodott, hogy a Bruce Lee-s plakátokkal és képekkel ékesített (amúgy borzasztó lepukkant) boltjában ne fényképezzünk. Gyanús nekem, hogy én ide már betévedtem egyszer, de akkor is kimenekültem, mert olyan morcosan nézett rám. Pedig elő sem vettem akkor a fényképezőgépet. A zene egyébként a közeli nemzetközi iskola udvaráról szűrődött ki. Beóvakodtunk és egy fantasztikusan jó kínai beöltözött-oroszlán táncoltatós műsort láthattunk. Volt golyón egyensúlyozás, akadályon átugratás, és egyéb ilyenkor szokásos mutatvány. A jelmezeknek még a szemhéját is lehetett mozgatni, így nagyon élethűen tudtak mindenféle érzelmet eljátszani.

Az előadás után az iskola diákjai különböző tarka, talán népviseleti ruhákban felsorakoztak, hogy a jelenlévő helyi nagy-embertől megkapják az igét. Volt jelentés, meg tisztelgés, zászló jobbra-balra cipelése és meghajtása. Itt úgy döntöttünk, hogy valószínűleg most már a szokásos iskolai ünnepélyek rendjéhez illően a szavaló- és éneklő kórus, meg a kötelezően elájuló diák van hátra, úgyhogy távoztunk.

Sajnos az ebédlő ahova beültünk, nem volt túl sikeres választás. Akkor még csak azt gondoltuk, hogy még középszerűnek sem mondható étel túlontúl drága volt, sajnos az éjszaka folyamán kiderült nekem nagyobb gondjaim is voltak a menüvel. Egy előnye viszont kétségkívül volt a helynek, nagyon jó kilátás nyílt az iskola egyik kapujára, ahonnan is egyszercsak elkezdtek a tömegek kivonulni. Volt ott minden, nyitott amerikai kocsiban szépségkirálynő választás három helyezettje, mazsorettek, petárda, öltönyös szigorú nagy-emberek, zenekar, különböző koreográfiára táncoló iskolások színes ruhákban (néha bizony egy csoporton belül is úgy tűnt, hogy több táncformációt mutatnak be) és "hátul busa fejét rázogatva az élő orosz egyház "- najó az nem :) A hallgatóság tagjai taiwani zászlókat lobogtattak és mi abszolút értetlenül álltunk az ünneplés előtt. Mindenestre kaptunk mi is zászlót.

Utólag derült ki, hogy ez valószínűleg a Sojusetsu volt. Ami a Kínai Köztársaság alapításának ünnepe. Hogy miért lobogtat mindenki mégis taiwani zászlót? Hát nem értettem én sem, amíg rá nem kerestem az interneten és kiderült, hogy a Kínai Köztársaság, tulajdonképpen Taiwan másik neve és nem összetévesztendő a Kínai Népköztársasággal!

Később az utcán is volt egy akrobatikus oroszlán-tánc bemutató. Nagyon izgalmas volt én még nem is láttam ilyen közelről ilyesmit. Egyszer elrontották, addig is alig mertem pisszenni, de utána, már levegőt se nagyon vettem.