Itthon és otthon

Vége a rövid európai kiruccanásnak, újra Japánban vagyok, immár egy hete. Mint látható nem volt időm otthon a bloggal foglalkozni - volt jobb dolgom :) Mesélés, mesék meghallgatása, ajándékosztogatás és mérhetetlen mennyiségű jobbnál jobb otthoni étel specialitás elpusztítása (pörkölt, palacsinta, halászlé, rántott hús, madártej - hogy csak néhányat említsek). Híztam is két kilót, bár ebben talán szerepet játszhat a Bonnban fogyasztott némi Kölsch és Weizen is :)

Bonnból Pestre azért volt némi izgalom az utazás során amit meg kell említenem. Müncheni átszállással mentem és késve indultunk Bonnból. Legalább félórás késéssel, ha nem többel. Valami olyasmit mondtak, hogy biztonsági okokból ki kellett pakolni a csomagokat és átnézni őket. Na itt már kezdtem elgondolkodni, hogy remélem visszarakták utána az összes csomagot. Münchenben, mivel emlékeztem a korábbi utamról, hogy mennyit kellett gyalogolnom a géphez, kisprinteltem a repülőről. Szerencsére most nem kellett messzire mennem és még vécére is volt időm elmenni mielőtt elkezdődött volna a beszállítás. Pesten már borzasztó türelmetlenül vártam a csomagomat, de sejtésem beigazolódott: elvesztették. Persze mikor máskor álljon az ember előtt a reklamációs pultnál egy bírósággal fenyegetőző magyar és egy halál ideges külföldi, mint amikor már őrülten számolja a másodperceket hogy végre találkozzon fél éve nem látott szeretteivel. Egyébként a Lufthansás pultnál nagyon rendesek és felkészültek voltak. A kiszállító vállalat emberéről mondjuk sütött az utálat az egész munka iránt (bár ez lehet hogy csak Japán után volt feltűnő), de korrektül leadminisztráltak mindent és nagy döbbenetemre másnap (vasárnap) sértetlenül meg is érkezett a csomagom a szüleimhez. Apró hiba, hogy hiába ígérték, hogy előtte telefonálnak, nem volt telefon, de szerencsére ebből nem volt gond.

Egyébként otthon nem ért különösebb "kultur-sokk", de azért egykét dolog feltűnt.

1. Rengeteg az elhízott, túlsúlyos ember. Persze Japánban meg rengeteg a sovány, szóval valószínűleg a kontraszt is nagy volt.
2. Arra talán nem érdemes szót vesztegetni, hogyan aránylik a Keleti pályaudvar belseje, Tokyo pályaudvarához.
3. Ugyan Japánban még csak most fog beköszönteni a nagy meleg, szóval lehet hogy megváltozik a véleményem, de engem ledöbbentett a meglepően sok szakadt papucsban, mocskos atlétatrikóban lófráló ereje teljében lévő férfiember. Mit ne mondjak nem szép látvány egy 2 milliós fővárosban. Öltözzön így a telkén, meg otthon.
4. A legdöbbenetesebb és legszomorúbb viszont a házak állapota. Japánban a lakóépületek - ne szépítsünk - rondák, nagyon. Kocka, szürke, esetleg ha régebbi, szegényesebb, akkor inkább hasonlít hullámpala bódéra, mint házra. De ha jól karban van tartva, akkor sem szép. Ez valahol érthető, elfogadható a világ szeizmikusan egyik legaktívabb területén, de nálunk rengeteg (a háborúk és egyebek ellenére) régi szép épület maradt fent. Amire viszont tesz magasról mindenki. Döbbenetes volt látni a lepusztult valamikor szép épületeket a belvárosban. Arról nem is szólva, ha felújítanak valamit, szépen kifestenek egy falat, akkor nem kell sokat várni mire megjelenik rajta valami marha firkálmánya. Japánban eddig két (azaz kettő darab) grafitit láttam, mindegyik elhagyatott, romos épületen volt a semmi közepén.
   

Mindezen szomorú megfigyelések ellenére természetesen nagyon jól éreztem magam otthon. Annyit voltam a barátaimmal, hogy nem volt időm ilyesmikre nagyon rácsodálkozni. Rettentő gyorsan elrepült az idő és már indulnom is kellett vissza. Szerencsére megint Frankfurtból ment a gépem és megint kényelmes volt. Az étel is egész jó volt - azt hiszem ugyanaz, mint féléve. Mivel már nyár van, nem volt éjszakai sötétség a repülés során. A napfelkelte pedig könnyes szemmel nézve is gyönyörű volt.