Kirándulás Kamakurába

A szombatra páran a konferencia résztvevői közül kamakurai kiruccanást terveztek - nem voltam rest becsatlakozni. Gondolom mondanom sem kell, nem bántam meg. Az Odakyu vasútvonalán mentünk, ők ajánlanak ugyanis egy nagyon olcsó Machidából 990 jenes egy napos "Kamakura free passt", amivel végig lehet utazni Kamakurába Fujisawán keresztül és még Katase-Enoshimába is lehet menni. Nagyon megérte a vásárlás, még úgyis hogy nem tudtuk teljesen igénybe venni, mert egy nap nem bizonyult elegendőnek.

Tehát először is elvonatoztunk Fujisawába, majd onnan Katase-Enoshimába, ahol egy kis hídon lehet megközelíteni Enoshima szigetet. Itt is van nagyon szép buddhista szent hely, egy kis domb tetején. Az odavezető utcácska tele volt ajándékboltossal meg ínycsiklandóbbnál ínycsiklandóbb ételeket áruló kifőzdékkel. Itt például valami csokis dolognak kinéző édességet árultak: Az ablakon keresztül lehetett látni ahogy készül a finomság:Sajnos kóstolás most elmaradt, ha másért nem, ezért tutira visszafogok még jönni ide :) Ettem viszont ilyen kis fehér tésztagolyócskát, ami valami barnaszósszal volt bekenve. Négy darab volt belőle hurkapálcára tűzve. Finom volt, kicsit édes, kicsit nem és nagyon laktató :)

Felmásztunk a buddhista szentélyhez. Volt minden amiről az ember hallott, hogy szokott ilyen helyeken lenni: nagy piros kapu (torii, 鳥居), rituális kézmosóhely, ha átmegyünk rajta szerencsét hozó kerek kapu (tiszta stargate :) ), meg kívánság fal. Ezenkívül láttunk nagyon jó karban lévő macskákat. Egyikük sajnos éppen egy mókus életének vetett véget - nagyon élvezte, hogy nézzük a ki primadonna. Aztán egyszer csak ráakadtunk egy igazi japán teázóra, ahonnan valami isteni kilátás nyílt az öbölre. Mégha ez sajnos az én képemen nem is látszik. (Itt említeném meg, hogy Giuseppénél sokkal jobb képek is láthatóak.) Az étlap számunkra nehezen értelmezhető volt, én konkrétan csak az árakat értettem. Teát kaptunk kérés nélkül is, hárman kértek kávét. Persze minden rettentő szépen volt tálalva, tea mellé kis keksz, kávé mellé kis süti járt. A fizetésnél ért a meglepetés - vártunk a gatyánkat is követelő végösszeget helyette kiderült, csak a három kávéért kellett fizetni (összesen 1500 jent). Mi éreztük magunkat kényelmetlenül szegény öreg bácsi tulajdonos miatt. Ilyenkor kicsit sajnálja az ember, hogy nem lehet borravalót adni.

Következő célpontunk az enyhén németesen hangzó Hase megálló volt. Innen lehet megközelíteni a híres nagy Buddha szobrot. Előtte még egy másik szentélybe is elmentünk. Gyönyörű kert, rengeteg (szerintem kicsit túltáplált, de nagyon színpompás) halak, füstölők, tömegben támadó szobrocskák. Nekem legjobban a fázó szobrocska tetszett :)

Végül következett az igazi attrakció a Kótoku-inben lévő daibutsu (大仏), a több mint 13 méter magas bronz Buddha szobor. Igazából nem is néz ki annyira megdöbbentően nagynak, amikor ott van mellette az ember. Igazából jobb is így, mert az ember nem azzal van elfoglalva hogy "hú meg ha de hatalmas", hanem tényleg látszik, hogy szép maga a szobor is.

Be is lehet menni a belsejébe, úgyhogy mindjárt ki is próbáltam, vajon ha belülről simogatja az ember a Buddha hasát, akkor is szerencsés lesz-e :)

Ha arra gondolok, hogy mennyi agyalás után álltunk meg végre egy étteremnél és hogy ott milyen isteni jó kajákat ettünk utána, azt kell mondjam a buddha-has-simogatás igenis szerencsét hozott. Én valami tojásos (rántottás), rizses, csirkehúsos nagyon kellemesen fűszerezett ételt ettem. De volt még az asztalunkon ilyen-olyan, tempura-tál, hideg soba, és szusi is.

Ide még mindenképpen vissza fogok menni, már csak azért is, mert északi Kamakura részre és parkokban való kirándulásra már nem maradt időnk. Ha pedig már erre járok, remélem sikerül újra megtalálnom ezt az éttermet is :)