Beköltözés

Az ISAS épületébe belépve egyből ki mással, mint Hirabayashi-sannal futottunk össze. Ő volt a VSOP (VLBI Space Observatory Programme) egyik (ha nem "a") szülőatyja :) Mostanában ment nyugdíjba. Mindenesetre ez nem akadályozta meg abban, hogy kiragadja kezemből alig húsz kilós egyik bőröndömet és elrohanjon vele az épületbe. Ahol is, amíg Murata-san parkolóhelyet keresett, megnéztük a Kaguya (Selene) űrszonda HDTV felvételét a Holdról és a "Föld-felkeltéről".

Aztán irány az iroda, ahol hirtelen bemutatkozott nekem saccperkábé öt japán kolléga. Akiknél egyből szabadkoztam is, hogy ugye tudják, hogy fogalmam se lesz három perc múlva (sőt már igazából akkor sem volt), hogyan hívják őket. Következő két hír az volt, hogy a szobámat csak négy után tudom átvenni (akkor délután egy óra volt), valamint hogy gépem még (a híresztelésekkel ellentétben) nincsen. Mintha sok papírmunkáról panaszkodtak volna.

A következő eseményeket jetlag hatására enyhe homály fedi, de tudom, hogy Murata-sannal elmentünk a kantinba kajálni, ahol rántott csirkét ettem (Kentucky Fried Chicken jellegű panírra kell itt gondolni). De volt még hozzá rizs, mizo leves, saláta, meg zöld tea is. Mindez 500 yenért. Az is rémlik, hogy Murata úr annak ellenére hogy beszélgetett egy kollégájával (lehet hogy én is beszélgettem vele?) negyed annyi idő alatt fejezte be az ebédet, úgyhogy nem volt pofám várakoztatni, a kaja harmadát visszaadtam. Pedig jó volt.

Este, illetve délután volt pizzarendelés és sörivás a tiszteletemre és felköszöntésemre. A pizza nagyon jó volt sok sajttal. A nevekre már megint nem nagyon emlékszem. Motokitól kaptam egy névjegykártyát ez jó volt. Aztán ott volt még Doi-san akire azt hittem diák közbe kiderült hogy segédprofesszor (mindenki jót nevetett a bocsánatkérésemen :) ). Tsuboi-san valami nagykutya de jó kedélyű kerek emberke, van egy srác akinek a beceneve Jack, mert hogy hasonlít Jack Sparrowra a barátai szerint. Hát van benne valami, bár nekem ez nem jutott volna eszembe. De neki legalább tutira megjegyeztem a nevét :) Jaj voltak, még de hiába :( Sebaj majd a konferencián úgyis kitűzött fog mindenki hordani.

Hagi is ott volt és rámenősen kérdezgette, hogy miért japán, miért ISAS (miért nem a NAOJ ahol ő dolgozik) és miért csak egy év. Hát probálkoztam megfelelően diplomatikusan válaszolni, nem tudom, hogy sikerült. Én aztán korán leléptem, hallottam még hogy Murata is munkára buzdítja a diákjait (mindenféle udvariaskodás nélkül, bele az arcukba, hát kemény főnöknek tűnik).

Ja amúgy a szobába ketten cipeltük fel szegény Miyaji-sannal, a titkárnővel (vasággyal együtt negyven kiló) a bőröndöket - lift nincs. Mondjuk tényleg csak két emelet az egész és én szerencsére az elsőn vagyok (amit itt második szintnek mondanak). A szoba spártai, látszik a falakon az idő vasfoga, de kényelmes az ágy, a bútorok jók, sok helyre lehet pakolni. Van hűtő és légkondi is. Ez utóbbi nagyon hasznosnak bizonyult esténként fújatom be vele a 24 fokos levegőt, hogy ne legyen hideg. Kiderült hogy net is van, másnap odaadták a beállításokat is, hogy fel tudjak csatlakozni.

A szobám az ISAS körötti szép kertre/parkra néz. Ezt látom balra:

középütt:
meg jobbra:

És persze hallom a madárcsivitelést is. Amiről mindig az jut eszembe, hogy valami olyasmi rémlik dokumentumfilmekből, hogy az állatok megérzik a földrengést és olyankor elhallgatnak a madarak. Szóval addig örülök amíg hallom őket. Van egyébként valami érdekes varjúféle is, ami károg ugyan, de valahogy a "k" része lemarad. Elöszőr hallottam, már azt hittem valakik nagyon jól érzik magukat a vendégházban :)

Az irodáról ugyan még nem készítettem képet, de egy rettentő fontos felvételt azért ellőttem. Íme:
A gombokat még nem mertem kipróbálni :)