A Tanabata fesztivál kínai eredetű. Általában hetedik hó hetedikén ünneplik, de vannak olyan területek Japánban, ahol inkább átcsúszott augusztusra és összekavarodik az obonnal. Ilyenkor májusfa jellegű, színes szalagokkal, egyebekkel díszített "július-bambuszt" :) állítanak fel úton-útfélen. Ezekre aggatják fel az emberek papírra írt kívánságaikat is, remélve, hogy így megvalósulnak. Itt az intézet kis boltja előtt is felállítottak egyet, illetve hétvégén Yokohamába menet is láttam pár utcában a sok-sok bambuszt. Teljesen arra emlékeztet a dolog, ahogy Bonn nézett ki májusfa állítás idején :)
A kínai mese szerint egymásba szeretett a pásztorkodó-földműves Hikoboshi és a szövő-fonó Orihime. Nagyon boldogok voltak és összeházasodtak (itt lenne vége ugye egy szokásos nyugati jellegű mesének). Igenám, de annyira nagyon szerették egymást éjt nappallá téve, hogy elhanyagolták a munkáikat. Az ég királya ezen úgy felháborodott, hogy egy széles folyóval választotta el egymástól a szerelmeseket. Évente csak egy nap találkozhatnak, a Tanabata idején: Orihime a Vega, Hikoboshi az Altair csillag - ilyenkor kelhetnek csak át az égi folyón, a Tejúton.
Szép történet, de tapasztalatom szerint nem volt a legjobb húzás az ég királyától a szerelmesek elválasztása. Szomorúságában és magányában alaposan csökkenhetett Orihime textilipari termelékenysége: állandóan azon álmodozik, mikor találkozhat végre újra kedvesével.
Mellesleg amikor Asaki-san elmesélte ezt a történetet, szóba került az is, mennyire népszerűek az egyéb, ókori görög eredetú csillagképekhez kapcsoló történetek a japánok körében. Bár Asaki-san nem szereti őket, mert nagyrészt nem "jó" mesék: folyamatos megcsalásokkal és nőrablásokkal tarkítva. A fiú-rablásokról meg egyebekről (Héraklész úgy megszívja-beleharap Héra mellébe, hogy kifröccsen a Tejút az égre) nem is szólva, de azokra már nem is tértünk ki :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése