Hail to the Tenno, baby!

Beköszöntött az újév első olyan napja, amikor bementem Tokióba. Ez konkrétan január másodikán történt. Nagy nap ez ugyanis a császár (japánul tennó) életében, kiengedik egy kis balkonra, hogy onnan elmondhassa újévi köszöntését a népeknek. Úgy döntöttem beugrok egy kis baráti családlátogatásra tennóékhoz, nehogy sértve érezze magát - itt vagyok Japánban egy évet és még annyit se mondok neki "csocsi, csók a család":)

Mivel összeismerkedtem egy légkondi beállítás kapcsán egy koreai kolléganővel és egyben szomszéddal, együtt vágtunk neki Tokiónak. Az ő célja érthető történelmi okokból nem foglalta magába a császári család üdvözlését - ő csak ébresztő órát szeretett volna venni. Pechje volt, hogy engem szúrt ki magának :)

Mindenek előtt kerestünk egy éttermet mert ő nem evett reggelit - én meg ugye notóriusan elfelejtkezem a napközbeni evésről, szóval jó volt ez így nagyon. A kiválasztott kajálda délben nyitott, úgyhogy a fennmaradó húsz percben kerestünk neki egy órás boltot és vásároltunk is. Az étterem jó választás volt. Ilyeneket ettünk és nemcsak jól nézett ki, de nagyon ízletes is volt. Egyébként az étkezés úgy kezdődött, hogy kaptunk egy kis tányért meg kis fa morzsoló rudat, hogy azzal morzsoljuk szét a szezámmagot magunknak. Aztán önthettünk a kétféle öntet valamelyikéből hozzá. Ebbe kellett aztán belemártogatni a rántott húsit.

Gondoltam étkezés után elválnak útjaink, de Yumi (ha jól emlékszem a nevére) azt mondta jön velem szívesen. Kis szerencsétlenkedés után (nem találtam meg azt a metrót ami Shinjukuról közvetlenül megy a császári palotához, így át kellett szállnunk) megérkeztünk a palota kertjébe. Ahol hatalmas, áramló tömeg fogadott minket. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, de a szervezés elsőrangú volt, így szépen tudtunk mi is áramolni a tömeggel. Először ellenőrizték a táskáinkat, aztán motozás is volt. Természetesen előtte bocsánatkérés a japán rendőrnő részéről :) Kis japán zászlócskákat is osztogattak, hogy azzal üdvözöljük az üdvözlendőket. Én elvettem a zászlót, Yumi nem. Mondtam neki, hogy koreai zászlót kellene hoznia, aztán együtt menekülhetnénk a lincséhes tömeg elől :)

Rendezetten betereltek minket egy nagyobb térre a palota kertjében, aminek egyik felét foglalta el egy hosszúkás épület. Itt volt egy üvegezett balkon, ott jelent meg a császári család rövid várakozás után. Persze mindenki örült és lobogtatta a zászlócskáit. Mikor lecsendesedtünk, a császár mondott körülbelül két mondatot, majd csönd lett. Úgy érzem a helyiek is többre számítottak. Már kezdett majdnem kínos lenni a nagy hallgatás, amikor valahol elől szóltak, hogy lehet ám megint örülni és lobogtatni, úgyhogy így is tettünk. Császárék integettek, mi meg visszaintegettünk - Yumi is csak ő zászló nélkül :) Aztán uralkodóék elvonultak és mi is kifelé vettük az irányt.

Őszintén szólva, ledöbbentem. Én egy minimum húsz perces dörgedelemre számítottam, vagy valami olyasmire mint a pápai beszédek. Már előre készültem, hogyan fogok egyik lábamról a másikra állni unalmamban és illedelmesen ásítani. Erre ripsz-ropsz lerendezték az egészet. Igazából nem is baj.

Beiktattam egy kisebb kanyart kifelé menet, ha már nyitva van a kert menjünk a hosszabbik úton. Hát az embernek mindig nagyok az elvárásai, ha valamit nagyon tiltanak. Én is azt hittem, hogy a császári palota kertje valami iszonyat jól néz ki, ha csak évente kétszer lehet bemenni. Nem volt semmi extra.

Szegény Yumit most érte a hideg zuhany - én még egy tokiói kegyhelyet is meg akarok nézni. Igazából mindegy volt melyiket, úgyhogy kiválasztottuk a legközelebbit (Kanda Myojin) és elmetróztunk Ochanomizu állomásra. Szerény japán tudásom alapján ez a Teavíz állomás :) A kegyhelynél vidám élet folyt: a bejárathoz vezető részen csomó ételárus bódé (Yumi mindjárt ki is szúrt egy koreai étel specialitást árulót), nagy tömeg, a kertben még nagyobb. Sorbanállók a különböző talizmán árusokhoz, jövendőmondó cetlisekhez. Közben valamilyen előadás is folyt egy színpadon.

Ezek után újra Shinjuku, illetve onnan hazafelé vettük az irányt. Yumi azt mondta, ő jól kifáradt, úgy érzi nem ártana neki edzenie egy kicsit. Én is ki voltam azért ütve szépen, szó se róla. Azért remélem nem ment el teljesen a kedve a velem együtt való városnézéstől.
A többi fotó ezen a linken látható.