Himeji - kastélyváros

A himeji szállodát kissé nehezen találtuk meg. Szerda este sötétedés után érkeztünk és kicsit túlmentünk az utcán ahol a hotel volt. A félreértés abból adódott, hogy a térkép szerint egy szélesebb utcán kellett volna jobbra kanyarodni, mi meg nem voltunk megelégedve az utcák szélességével. Végül kiderült, hogy jóval közelebb van az állomáshoz a hotel mint gondoltuk. Ez egyébként a Washington Plaza Hotel volt. Egyszerű, kényelmes szálloda, semmi különlegesség. Nagyon kellemes volt az előző pár éjszaka után, hogy saját fürdőszobában fürödhettünk és rendes ágyban aludhattunk.

A földszinten egy internet-"kávézó" található. Nemcsak internetezni lehet, hanem mangákat olvasgatni, DVD-t, PlayStation2-es játékokat kölcsönözni és játszani. Egymástól elválasztott kis fülkékben lehet netezni, vagy akár online, vagy PS2-es játékot játszani. Kényelmes bőrfotelek és fülhallgató, mikrofon jár mindenkinek.

A jól megérdemelt pihenés után másnap reggel a kastély felé vettük az irányt. Döbbenten tapasztaltuk, hogy milyen szerencsénk van: makulátlan kék ég és ragyogó napsütés. El se hittük, hogy tegnap egész nap folyamatosan puhára ázva közlekedtünk. Annyira sütött a nap, hogy én le is égtem egy kicsit.

A vár elég nagy, számos melléképületből, zárt udvarból áll. Hatalmas kőtalapzatán kiemelkedik a környezetéből. Sajnos a környéke azonban korántsem olyan szép, mint a matsumotoi kastélynak. Itt nagyrészt sárgás, kiszáradt kert veszi körül az épületeket. Lehetséges, hogy a park azért volt ilyen elhanyagolt (Japánban eddig még nem sokat láttam), mert jövőre tervezik az épület felújítását. Azt hiszem minimum egy évig be lesz állványozva. Feleslegesnek tartották talán a kertet rendberakni előtte. Mindenesetre az épület egyáltalán nem úgy néz ki, mintha renoválásra szorulna, de ők tudják. A jövőre Japánba menőknek, mindenesetre nem árt akkor egy másik kastélyt felkeresni inkább :)

Belülről viszont jóval barátságosabb az épület mint Matsumoto - legalábbis ami a lépcsőket illeti. Közel sem olyan meredekek és szűkek, bárki kényelmesen feljuthat a tetejére. Itt is található egy titkos szint. Kívülről öt emeletesnek tűnik, de belül van egy hatodik szint is.

Nyugati oldalon található egy folyosószerű épület. Nekem nagyon tetszett, de egyedül maradtam ezzel a véleményemmel. A turisták közül akik, körbejárták a kastélyt, alig pár jött át ide megnézni ezt a "toldalékot". Tadatoki Hondának és feleségének a második sógun leányának, Sen hercegnőnek építették, és állítólag nagyon boldogan éltek itt. A folyosóról rengeteg szoba nyílik ahol az udvarhölgyek laktak. A végében található a hercegnői lakosztály, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a várra. Ezt Kozmetikai Toronynak hívták. A japán női szépészeti és bőrápolási termékek nagy múltra tekintenek vissza az biztos :)

Mivel még jócskán volt időnk a vonat indulásig benéztünk a kastély mellett található kis állatkertbe. Épp együtt érkeztünk egy nagy csoport kisiskolással (vagy óvodással), nagyon aranyosak voltak sárga egyenkalapjukban. Amint megláttak minket, a két külföldit egyből elkezdtek hangosan hello-zni nekünk, aranyosak voltak :) Az állatkert egyszerű kisvárosi szomorkás-szűkös hely, de ha az embernek van üres fél órája el tudja itt ütni.

Végül még benéztünk a vár bejáratánál található étterembe. Ahol valami döbbenetesen finom fagyikelyheket sikerült ennünk! Az étkezés után megkaptuk a vendég könyvet is, ahol láthattuk, hogy mások is elismerően nyilatkoztak nemcsak a fagyiról, de az egyéb ételekről is. Mindezek után kényelmesen elértük a shinkanzenünket és meg sem álltunk Kiotóig. Ahol átszálltunk egy lassabb helyi vonatra, hogy megközelítsük a Biwa tó partján található szállásunkat.