Kiotói első programpotunk (még pénteken délután) a császári palota volt. Ennek látogatása nem egyszerű, előre jelentkezni kell a Császári Ügyek Hivatalánál - szerencsére neten is megoldható. Kiotóban még van pár nagyon szép szintén a császári tulajdonban lévő kert is, de ezek annyira népszerűek, hogy augusztus elején már nem találtam szeptember végére szabad helyet. Így maradt a palota.
Délután kettőkor indult a vezetés (külön időpontokban van angol és japán nyelvű is). Az épületekbe nem lehetett bemenni, de ahol bármilyen látványosság volt (híres falifestmény, vagy a császári ülőhely), azt mind meg lehetett csodálni kívülről is.
Az épületek nagy része egyszerű, elegáns barna-fehér színű volt, de a központi Shishindent egy narancssárgára festett fal és kapu vette körül. Számomra kicsit vásári-ringlispiles-vattacukros hangulatot árasztott a többi komoly, tényleg egy uralkodóhoz méltó épület mellett. A harsány szín funkciója, hogy elijessze az ártó szellemeket, démonokat. Bent, a kapukon túl, ahova nem lehetett belépni, állt az a trónszék-pár amin a császár és császárné ül beiktatásukkor. Ezeket hagyományosan Kiotóban tárolják, de a koronázási szertartásra helikopterrel Tokióba szállították. A trónokat nem lehet látni, mert a hatalmas nagy kavicsos udvar végében van a palota épület, jó messze a kaputól, ahol be lehet nézni. A palota két oldalán két fa áll egy cseresznyefa és egy tachibana, valamilyen citrusfa.
Természetesen a palota nem lehetett teljes gyönyörűszép japán-kert nélkül. A kert érdekessége a patakocska, aminek partján a császár vendégei haikukat költöttek. Hogy felgyorsítsák az írási folyamatot a folyócskán kis papír hajókat engedtek útnak - mindegyiket egy teli szakés pohárral terhelve. Aki befejezte a versét elkaphatott egy hajót és ihatott.
A palota komplexumnak több kapuja is van és minden látogató a társadalmai rangjának megfelelő kapun léphet csak be. Például van olyan, amit csak a császár használhat, illetve, ha vele van akkor a császárné is. De egyedül már nem léphet ott be az asszony.
Délután kettőkor indult a vezetés (külön időpontokban van angol és japán nyelvű is). Az épületekbe nem lehetett bemenni, de ahol bármilyen látványosság volt (híres falifestmény, vagy a császári ülőhely), azt mind meg lehetett csodálni kívülről is.
Az épületek nagy része egyszerű, elegáns barna-fehér színű volt, de a központi Shishindent egy narancssárgára festett fal és kapu vette körül. Számomra kicsit vásári-ringlispiles-vattacukros hangulatot árasztott a többi komoly, tényleg egy uralkodóhoz méltó épület mellett. A harsány szín funkciója, hogy elijessze az ártó szellemeket, démonokat. Bent, a kapukon túl, ahova nem lehetett belépni, állt az a trónszék-pár amin a császár és császárné ül beiktatásukkor. Ezeket hagyományosan Kiotóban tárolják, de a koronázási szertartásra helikopterrel Tokióba szállították. A trónokat nem lehet látni, mert a hatalmas nagy kavicsos udvar végében van a palota épület, jó messze a kaputól, ahol be lehet nézni. A palota két oldalán két fa áll egy cseresznyefa és egy tachibana, valamilyen citrusfa.
Természetesen a palota nem lehetett teljes gyönyörűszép japán-kert nélkül. A kert érdekessége a patakocska, aminek partján a császár vendégei haikukat költöttek. Hogy felgyorsítsák az írási folyamatot a folyócskán kis papír hajókat engedtek útnak - mindegyiket egy teli szakés pohárral terhelve. Aki befejezte a versét elkaphatott egy hajót és ihatott.
A palota komplexumnak több kapuja is van és minden látogató a társadalmai rangjának megfelelő kapun léphet csak be. Például van olyan, amit csak a császár használhat, illetve, ha vele van akkor a császárné is. De egyedül már nem léphet ott be az asszony.
A vezetés nem volt rettentően érdekes, de azért unalmas sem, valószínűleg, ha kicsit jobb idő van jobban élveztem volna a látványt.
A korábbi jó tapasztalataim miatt, a Hanakiya Innben szálltunk meg. Most az új épületben kaptunk szobát és először azt hittük egyedül is leszünk az egész házban, de este megérkezett a többi vendég is. Nem csalódtam, tiszta, rendes volt a szállás. Az egyetlen hátrány a másik épülethez képest, hogy központi helyen van a közös helység és amikor három fős finn lány csapat éjszakába nyúló beszélgetést folyatott a számítógépen nem volt egyszerű elaludni.
Kis pihenés után, este elindultunk feltérképezni Giont, a gésa negyedet. Láttunk nagyon zárt körű helyre siető öltönyös urakat, gésát teljes munkafelszerelésben fellépésre sietve - már amennyire tudott, mert egyfolytában fotózták a turisták, és láttunk jó pár báli ruhát viselő szórakozni, vagy szórakoztatni siető hölgyet is.
A korábbi jó tapasztalataim miatt, a Hanakiya Innben szálltunk meg. Most az új épületben kaptunk szobát és először azt hittük egyedül is leszünk az egész házban, de este megérkezett a többi vendég is. Nem csalódtam, tiszta, rendes volt a szállás. Az egyetlen hátrány a másik épülethez képest, hogy központi helyen van a közös helység és amikor három fős finn lány csapat éjszakába nyúló beszélgetést folyatott a számítógépen nem volt egyszerű elaludni.
Kis pihenés után, este elindultunk feltérképezni Giont, a gésa negyedet. Láttunk nagyon zárt körű helyre siető öltönyös urakat, gésát teljes munkafelszerelésben fellépésre sietve - már amennyire tudott, mert egyfolytában fotózták a turisták, és láttunk jó pár báli ruhát viselő szórakozni, vagy szórakoztatni siető hölgyet is.
A japán kert nemcsak gyönyörűszép, de ügyes az azt fényképen "összeállító" is !
VálaszTörlés