Tegnap állatkertbe mentem. Az Ueno állatkert nagyon jól megközelíthető helyen van, de persze azért nekem így is másfél óra volt oda az út. A belépő felnőtteknek 600 jen és nemcsak diák (15 éves korig), hanem "nyugdíjas" kedvezmény (65 éves kortól) is van. Ez utóbbit nem túl gyakran láttam eddig itt Japánban. De azt kell mondjam, hogy a 600 jent is rettentő olcsónak éreztem: hatalmas a kert és rengetegféle állatot lehet látni. Kicsit késve indultam, majdnem délután egy óra volt, mire beléptem a kapun, de fél öt, öt felé csak azért jöttem el, mert már kezdték kifelé terelgetni az embereket.Rengeteg látogató volt, persze főként gyerekek, de azért volt pár szerelmes pár is és idősebb házaspárok. Utóbbiak akkora teleobjektíves kamerákkal felszerelkezve, hogy a hivatásos EB fotósok is megirigyelhetnék.
Nagy élmény volt azért is, mert sok állatot még nem is nagyon láttam élőben korábban. Például tarajos sült, vörös pandát, óriásteknőst, denevért, vagy leopárdmacskát. Sok állatot szinte karnyújtásnyi közelségből lehetett megfigyelni. Volt amit hiába, mert így sem tudtam rájönni, hogy mi az :) Persze ez sokszor azért volt így, mert olyan kicsi hely állt szegények rendelkezésére, hogy nagyon nem tudtak olyan helyre menni, ami ne lett volna nagyon közel a látogatókhoz. Sajnáltam is szegény bezárt állatokat. Bár némelyiknél felfedeztem, hogy nagyobb kifutóik is vannak és biztos oda terelik őket át miután bezár az állatkert, de még azok is elég kis területeknek tűntek. Lelkiismeret furdalás ellenére nagyon élveztem, hogy ilyen közelről nézhetem a vadakat és a gyerekek is megállás nélkül sikongattak mindenütt. (Nem igazán tudom, mi lenne a helyes megoldás. Föl lehet tenni a demagóg kérdést, hogy a gyerekeket vagy az állatokat szeretjük-e jobban...)
Sok-sok képet készítettem. Végre tanulgathattam az új fényképezőgép használatát. (Ezért is nem sikerültek, sajnos az első ketreces fotók, csak később találtam meg, hol lehet végtelenre állítani a fókuszt.) Egy videó is készült az egyik majom kolóniáról. Nagyon vicces volt, ahogy farkukat is százszázalékosan használták kapaszkodásra, mászásra. A képek közé nem került be egy-két kenguru fotó. Úgy döntöttem, nem lenne szép dolog az intim részeit közszemlére tenni a megkérdezése nélkül :)
A nap egyetlen negatívuma az volt, hogy bizony ki kellett dobnom az ebédet amit vettem. Egyrészt hatalmas adag volt, a fotón kisebbnek tűnt, másrészt a rántott csirke oly mértékben olajos volt, hogy féltem elrontom a gyomromat vele. Íze amúgy nagyon finom volt.
Egyébként nem tudom, mi történt, de Machidán az állomáson befelé is, meg visszafelé is három négy rendőrt is láttam strázsálni, különböző posztokon. Volt rajtuk mellény is, de nem tudom, hogy golyóálló-e.
2 megjegyzés:
"Egyébként nem tudom, mi történt, de Machidán az állomáson befelé is, meg visszafelé is három négy rendőrt is láttam strázsálni, különböző posztokon. Volt rajtuk mellény is, de nem tudom, hogy golyóálló-e."
Hokkaidón kezdődik két hét múlva a Nyolcak csúcstalálkozója (G8 summit), és ugye nem árt jó előre és jó messze felkészülni a terroristákra. Tényleg.
Hoppá, egy-két napja az az érzésem, hogy gyakrabban és hangosabban hallatszanak a közeli amerikai támaszpontra érkező gépek. Akkor lehet, hogy jól hallom és annak is ez az oka.
Megjegyzés küldése