Nagano-san kérdezte az imént, hogy éreztem-e a földrengést. Azt mondta ebédidőben volt.
Én szokás szerint mentem az "üzemi étkezdébe". Arra emlékszem, hogy az étel első körben kevésnek tűnt, aztán mégis jól laktam vele. Kifelé jövet hosszasan tanulmányoztam a cetli adó automatát, mert kivételesen nem volt sor. Sőt odabent is alig voltak ebédlők. Aztán kicsit másfelé jöttem vissza az irodába, mint szoktam - útba ejtettem a kicsit eldugott helyen lévő legolcsóbb ital-automatát. Itt már 100 jenért lehet venni félliteres zöldteát. Közben eszembe jutott, hogy Leonid Gurvits mesélte, hogy annó volt egy földrengés amikor épp az ablakon hajolt ki és a lent álló feleségének kiabált valamit - érezte ahogy kilengett az épület. Én meg gondolkoztam, hogy vajon milyen lesz ha én is megtapasztalok egy ilyet.
Hát úgy látszik az elsőt sehogysem tapasztaltam meg. Nem éreztem én semmit. Nagano-san azt mondta szerencsés vagyok. Persze most megint rámjött az izgulás. Pedig az utóbbi két hónapban eszembe sem jutott.
2 megjegyzés:
Hello, szerintem nagyon jó a blogod!!
Pályázatokat kerestem épp hogy hogy juthatnék ki, így akadtam rá:)
Tök jó, így már nem olyan elérhetetlen;)
szia!!:D
Mi azért nem keseregnénk ennyire amiatt, hogy nem érezted a földrengést.... Inkább a jövőben se érezz ilyesmit.
Megjegyzés küldése