Sikeresen begyűjtöttem az újrabelépési engedélyemet végre. Igazából kétszer futottam neki a dolognak. Első körben hétfőn próbálkoztam, úgyis útba esik Shin-Yurigaoka Shinjuku felé menet (mondjuk ha délről közelítem meg JSPS találkozó színhelyét akkor nem esett volna útba, de Odakyu cég Odawara vonalát amúgy is jobban ismerem már).
Háromnegyed tizenegy körül érkeztem meg, ekkor negyvenen voltak előttem. Három darab ügyintéző dolgozott (igen, beszélgetést, kávézást nem láttam). Egyébként a hely az eddigi leglepukkantabb benyomást keltette bennem. És hát a jelenlévő külföldiek nagy része sem volt túl bizalom gerjesztő. Utólag belegondolva kicsit igazságtalan vagyok. Érzésem oka az lehetett, hogy az általában tip-top, elegánsan öltözködő japánokkal szemben, itt elég sok "bőnadrágos-kilóg az alsógatyám a nadrágból" szubkultúrához tartozó emberkét láttam és hát a kontraszt elég mellbevágó volt. Viszont nem igazán sikerült sorra kerülnöm ebédszünetig, ami délben kezdődött. Még bőven húsz ember volt előttem. Mérgesen elindultam Tokióba inkább és eldöntöttem, hogy pénteken újabb próbát teszek - de akkor már nyitásra odamegyek.
Így aztán péntek reggel kilenc órakor sikeresen a húszas sorszámot gyűjtöttem be és tíz óra körül sorra is kerültem. Kicsit izgultam, hogy ha ilyen lassan halad a sor (és közben az ügyintézők mégcsak nem is röhögcsélnek egymással), akkor biztos sokat kötözködnek az emberekkel. Hát egy fia kötözködés nem volt, pedig a papírra nem írtam rá a regisztrációs kártyám számát (mert nem voltam biztos hogy jó számra gondolok-e), de egy szó el nem hangzott arról hogy mit írtam a papírra! Csak szépen udvariasan felküldtek egy emelettel feljebb, hogy vegyek 6000 jenes okmánybélyeget és amikor visszamentem sitty-sutty meg is kaptam az útlevelemet, benne az engedéllyel. Szerintem lehet hogy a hiányzó részeket a kérvényen az ügyintéző enkezével töltötte ki :) Amúgy végig csak japánul beszéltek a hivatalnokok. Lehet hogy a külföldiekkel foglalkozó irodában nem alapkövetelmény az angol nyelvtudás? Bár igaz, hogy nem láttam senkit aki nem értette volna meg hogy mit is kellene csinálnia.
Azért azt meg kell jegyezni, hogy a második emeleti iroda, ahol japánok ügyeivel foglalkoztak tisztább volt, meg kicsit felújított hangulatú.
Háromnegyed tizenegy körül érkeztem meg, ekkor negyvenen voltak előttem. Három darab ügyintéző dolgozott (igen, beszélgetést, kávézást nem láttam). Egyébként a hely az eddigi leglepukkantabb benyomást keltette bennem. És hát a jelenlévő külföldiek nagy része sem volt túl bizalom gerjesztő. Utólag belegondolva kicsit igazságtalan vagyok. Érzésem oka az lehetett, hogy az általában tip-top, elegánsan öltözködő japánokkal szemben, itt elég sok "bőnadrágos-kilóg az alsógatyám a nadrágból" szubkultúrához tartozó emberkét láttam és hát a kontraszt elég mellbevágó volt. Viszont nem igazán sikerült sorra kerülnöm ebédszünetig, ami délben kezdődött. Még bőven húsz ember volt előttem. Mérgesen elindultam Tokióba inkább és eldöntöttem, hogy pénteken újabb próbát teszek - de akkor már nyitásra odamegyek.
Így aztán péntek reggel kilenc órakor sikeresen a húszas sorszámot gyűjtöttem be és tíz óra körül sorra is kerültem. Kicsit izgultam, hogy ha ilyen lassan halad a sor (és közben az ügyintézők mégcsak nem is röhögcsélnek egymással), akkor biztos sokat kötözködnek az emberekkel. Hát egy fia kötözködés nem volt, pedig a papírra nem írtam rá a regisztrációs kártyám számát (mert nem voltam biztos hogy jó számra gondolok-e), de egy szó el nem hangzott arról hogy mit írtam a papírra! Csak szépen udvariasan felküldtek egy emelettel feljebb, hogy vegyek 6000 jenes okmánybélyeget és amikor visszamentem sitty-sutty meg is kaptam az útlevelemet, benne az engedéllyel. Szerintem lehet hogy a hiányzó részeket a kérvényen az ügyintéző enkezével töltötte ki :) Amúgy végig csak japánul beszéltek a hivatalnokok. Lehet hogy a külföldiekkel foglalkozó irodában nem alapkövetelmény az angol nyelvtudás? Bár igaz, hogy nem láttam senkit aki nem értette volna meg hogy mit is kellene csinálnia.
Azért azt meg kell jegyezni, hogy a második emeleti iroda, ahol japánok ügyeivel foglalkoztak tisztább volt, meg kicsit felújított hangulatú.
Csodálkozol? Egy a gatyájából kilógó alsógatyával rendelkező gaijin-nak minek szép, vagy felújított iroda? :-)
VálaszTörlésMikor arra nem veszi a fáradtságot, hogy normálisan felöltözzenek és megadják a tiszteletet ezzel a "tárgyaló" félnek?
Szerintem tökéletesen igazuk van :-)