Ebben a percben (oké, egy órával ezelőtt) odajött az asztalomhoz Asaki-san és közölte, hogy meghívna magukhoz vacsorára egyszer. Helyzetemet a "köpnyi nyelni nem tudtam" szófordulattal tudnám legjobban leírni, hiszen amelyik útikönyvet (illetve nyelvkönyvet) én olvastam, abban mind benne volt, hogy a japánok nagyon ritkán hívnak meg valakit magukhoz. Főként azért, mert a lakások kicsik és nem igazán lehet kényelmes társasági életet élni.
Persze az egy óra alatt volt időm lenyugodni, és már eszembe is jutott, hogy anno Hagi mondta a szimpózium sikeres megrendezését, lefolytatását ünneplő kis partin (már sörök után), hogy Asaki-san imádja meghívni magához a külföldieket és nekiszegezte a kérdést, hogy mikor hív meg engem is. Én meg nem győztem mondani, hogy ne hozza már szegény ember ilyen kellemetlen helyzetbe. Hát úgy látszik Asaki-san most látta elérkezettnek az időt erre a meghívásra. Majd jövő héten megbeszéljük melyikünknek mikor lenne jó.
Nagyon kíváncsi vagyok. Japán családi élet közvetlen közelről! Mert hogy van feleség, meg négyéves forma kisfiú is.
Persze az egy óra alatt volt időm lenyugodni, és már eszembe is jutott, hogy anno Hagi mondta a szimpózium sikeres megrendezését, lefolytatását ünneplő kis partin (már sörök után), hogy Asaki-san imádja meghívni magához a külföldieket és nekiszegezte a kérdést, hogy mikor hív meg engem is. Én meg nem győztem mondani, hogy ne hozza már szegény ember ilyen kellemetlen helyzetbe. Hát úgy látszik Asaki-san most látta elérkezettnek az időt erre a meghívásra. Majd jövő héten megbeszéljük melyikünknek mikor lenne jó.
Nagyon kíváncsi vagyok. Japán családi élet közvetlen közelről! Mert hogy van feleség, meg négyéves forma kisfiú is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése