Első itt töltendő hetem nagyon kényelmesen telik, hiszen a VSOP2 konferencián veszek részt - magyarán nem dolgozom :) Szerencsésen letudtam az előadásomat a szimpózium első napján, azóta csak hallgatok. Hétfő este páran ellátogattunk egy közeli japán étterembe (さと), ahol hiába volt feltüntetve az ételek kalóriatartalma, mégis sikerült alaposan teleraknom a hasamat. Vegyestálat ettem. Volt benne szusi, tempura, udon tészta és valami meleg tojás-szószban úszkáló rákocskák és gomba. Ez utóbbi nem nyerte el tetszésemet, legalábbis ami a meleg folyékony tojást illeti. Most így utólag belegondolva lehet hogy egy kis só jót tett volna neki. A helyszínen Giuseppe Cimo leleplező fotókat is készített :) (Valahogy többre emlékszem, hogy készült, hmm valószínűleg jobb is, hogy csak ennyi került fel a netre.)
A konferencia vacsora szerda este volt, az Odakyu Hotel Century Sagami-Onoban. Nagyon elegánsan nézett ki, fehérkesztyűs pincérek, "beöltöztetett" pincérnők, hatalmas feldíszített (mű)karácsonyfa. A menüből legfinomabb a szusi volt. Ott helyben csinálta "szabadkézzel" egy szusimunkás :) EU hivatalnokokat gondolom, kiverte volna a víz, ha látták volna, hogy enkezével gyurmálja össze a rizst. Sajnos csak egy adagot sikerült ennem, hosszú volt a sor és mire magamhoz tértem, már pakolta is össze a holmiját és eltűnt. Szerettem volna az ételekről fotókat készíteni, de miután megkóstoltam, amit a tányeromra vettem, már nem volt kedvem abbahagyni a táplálkozást emiatt. A szusi mellett, az apró, mignon méretűre vagdalt sütemények is meglepően jók voltak. Szemre rettentő műanyagnak tűntek, de kellemes csalódás ért kóstoláskor: valami lehet egyszerre finom és szép is. A vacsorát színesítették a felszólalók. Volt YMCA dallamára előadott űr-VLBI ének (inkább elszavalt), anekdotázások, meg egy elég ciki éneklés (nevet nem említek - de félréértés ne essék nem japánokról van szó!). Szerencsémre jobban értesült ismerőseim kimenekítettek ez utóbbi idejére a teremből, így elkerültem a nyolc napon túl gyógyuló szégyenkezést és hallás-károsodást.
A képeket a vacsoráról és az előadásokról feltöltöttem a netre. Nem volt egyszerű, de sikerült a vacsorán lekapnom Murata-sant és a két titkárnőt Miyaji-sant és Takako-sant is:
A hazavonatozás különleges élmény volt, hiszen először utaztam japán vonattal. Használtam a beengedő kaput, meg a zöld jegyvásárló automatát (ahol azt kell megadni, hogy hány jenes jegyet akarok venni). Hú, izgi lesz ezt majd egyedül használni (egyenlőre még veterán japánba-utazók segítséget vettem igénybe). Fuchinobe ( 渕野辺) állomásról Leonyid Gurvitsék kísértek haza. Megtudtam egy csomó hasznos dolgot: hol vannak nagyobb, de olcsóbb boltok, mint a 7/11, ahol eddig voltam, hogy nem kell félni, mert a vendégház is földrengésbiztosra épült meg az intézet is.
Más huzamosabb ideig (egy-két évig) itt tartózkodó vendégkutatóktól kaptam további tanácsokat is. Például egy bankról, amivel olcsón és egyszerűen lehet külföldre utalni pénzt. Remélhetőleg Magyarországra is. Ketten is mondták, hogy nehogy a vendégházban maradjak, mert ők ott maradtak és milyen rossz volt ilyen közel lenni a munkahelyhez. Viszont egy másik vélemény szerint (találkoztam Phil Edwardscal személyesen is végre) ez a legkényelmesebb és legolcsóbb megoldás. Egyenlőre én sem érzem a negatívumait. Majd ha egyedül maradok a konferencia után, lehet, hogy máshogy fogom gondolni. Több embert is megkérdeztem a mosógép használat ügyében (mármint hogy hogyan működik). A titkárnőt is felcipeltem és lefordítattam a gombok feliratait. Igazándiból egy szótár segítségével nekem is értelmeznem kellett volna tudni, de a bonni teljesen érthető mosógéppel való ügyetlenkedéseim óta próbálok nagyon óvatos lenni. Pénteken vagy szombaton kerítek sort az első, "nagy" mosásra. Nem mondom, hogy nem izgulok.
Megkaptam a repülőjegyet a Sapporoba. 10-én 9:05-kor indul a gép a Haneda repülőtérről és 12-én 17 órakor indulunk vissza. Szerencsére nem egyedül megyek, Kaj Wiik is jön a konferenciára és ő is a vendégházban lakik, úgyhogy együtt indulunk reggel. Előadásom még nincs teljesen kész, de azért már alakul. Ha minden igaz kedden kerül majd rám a sor.
Te, Krisztina! Bejegyzéseidet olvasgatva valahogy az a sejtése támad az embernek, hogy mire hazaérsz, szép gömbölyű leszel. :)))
VálaszTörlés