Neeeem, nem ez a helyzet, de felgyorsultak az események, én meg azon vettem észre magam, hogy "jézusom, hát erről sem írtam, meg azt sem írtam még meg, meg ajjaj, amaz is kimaradt". Szóval akkor haladjunk szépen sorjában.
1. Sajnos úgy látszik nem sikerült elhitetnem a proffal, hogy én egy elveszett kis szerencsétlen európai leszek Japánban - nem ajánlotta fel hogy kijön elém a reptérre. De legalább adott ötletet. Úgyhogy most az a helyzet, hogy Sagami-Ono megállóhoz megyek el busszal a reptérről, ahova ő kijön elém kocsival - ha ráér... Ez azért nem teljesen megnyugtató, de jobb mint a semmi. Namármost a menetrend szerint indul egy busz 9:10-kor a reptérről, ami 11:15-kor érkezik Sagami-Ono-ba. Igenám, de az én gépem 8:35kor landol. Elsőre azt gondoltam, hogy ezzel így nem lesz gond, de ahogy jobban átgondoltam a helyzetet rájöttem, hogy lehetetlenséggel egyenlő, hogy én félóra alatt letudjam a belépési procedúrákat, megkaparintsam a csomagomat, vegyek buszjegyet és szálljak fel a buszra. A következő 10 órakor indul, azt már biztos elérem. Mondjuk ebben az esetben telefonálnom kell a profnak (megadta a mobil számát), hogy mikoris érkezem. Ami egy újabb programpont, ami miatt lehet aggódni. Nem mintha hiányt szenvednék ilyesmiben :)
2. Persze a sapporoi konferenciáról is kiderült, hogy nem fenékig tejfel a dolog. Mert ott is kell ám előadást tartanom és mondjuk nem ártana másról beszélnem, mint az előző konferencián fogok. Mellesleg még arra sem vagyok kész teljesen, de már nincs sok hátra - legalábbis remélem.
3. December 14.-ére nekem, meg egy kínai vendégnek szerveznek bemutatkozó partyt. Na erre aztán kíváncsi vagyok, de nagyon.
4. Megvan a gépem már. Sőt remélhetőleg ők már feltették rá a Linuxot is (Fedora lesz) azzal sem kell szórakoznom. Nekem marad az AIPS installálásának hálás folyamata.
5. Becsomagolás megtörtént. 30 kg a vége. Tehát csak egy tizessel több, mint a megengedett. Ha jól láttam a Lufthansa honlapján - bár ne láttam volna jól - 30 euró kilonként. Hát ez iszonyat drágának hangzik :(
Egyébként két feladandó poggyászom van, mert talán kettő kisebbet, könnyebb cipelni, mint egy nagyobbat. Bár lehet hogy ekkora súlynál már nem is számít. Egyenlőre még egyik cipzár sem adta meg magát a sorsnak, tartanak keményen. Remélem eme jó szokásukat megőrzik a repülőút egész hosszán.
Mindezek mellett apró hab a tortán, hogy zárat cseréltek a lépcsőház ajtaján ma este, úgyhogy kulcs átadás-átvételt kellett megszerveznem. Meg persze mikor törjön az emberre egy kis nátha ha nem egyéves japán útja előtt egy nappal.
Természetesen fényképezőgép feltöltve a kézipoggyászban kuksol, szeretném az utazást is megörökíteni. Bár repülésnél a fel- meg leszállás az az ami érdekes, de én olyankor sosem tudok/akarok fényképezni, hogy inkánbb lássam saját szememmel, meg ha csak ülök kényelmesen nem liftezik annyira a gyomrom.
Búcsúzkodások is megtörténtek. Minnél több embertől köszöntem el annál erőteljesebben tudatosult bennem, hogy egy egész évre megyek el, és hogy hú de sok idő is ez :( Már lassan úgy érzem 600 évre megyek ki.
Ja igen. Izgulok én minden miatt, de leginkább azért, hogy működjön a mentésem, amit a munkámról csináltam. Egyébként szenvedhetek a ..... mindegy nem is akarok erre az eshetőségre gondolni.
Akkor holnap indul a nagy kaland most már tényleg.
1. Sajnos úgy látszik nem sikerült elhitetnem a proffal, hogy én egy elveszett kis szerencsétlen európai leszek Japánban - nem ajánlotta fel hogy kijön elém a reptérre. De legalább adott ötletet. Úgyhogy most az a helyzet, hogy Sagami-Ono megállóhoz megyek el busszal a reptérről, ahova ő kijön elém kocsival - ha ráér... Ez azért nem teljesen megnyugtató, de jobb mint a semmi. Namármost a menetrend szerint indul egy busz 9:10-kor a reptérről, ami 11:15-kor érkezik Sagami-Ono-ba. Igenám, de az én gépem 8:35kor landol. Elsőre azt gondoltam, hogy ezzel így nem lesz gond, de ahogy jobban átgondoltam a helyzetet rájöttem, hogy lehetetlenséggel egyenlő, hogy én félóra alatt letudjam a belépési procedúrákat, megkaparintsam a csomagomat, vegyek buszjegyet és szálljak fel a buszra. A következő 10 órakor indul, azt már biztos elérem. Mondjuk ebben az esetben telefonálnom kell a profnak (megadta a mobil számát), hogy mikoris érkezem. Ami egy újabb programpont, ami miatt lehet aggódni. Nem mintha hiányt szenvednék ilyesmiben :)
2. Persze a sapporoi konferenciáról is kiderült, hogy nem fenékig tejfel a dolog. Mert ott is kell ám előadást tartanom és mondjuk nem ártana másról beszélnem, mint az előző konferencián fogok. Mellesleg még arra sem vagyok kész teljesen, de már nincs sok hátra - legalábbis remélem.
3. December 14.-ére nekem, meg egy kínai vendégnek szerveznek bemutatkozó partyt. Na erre aztán kíváncsi vagyok, de nagyon.
4. Megvan a gépem már. Sőt remélhetőleg ők már feltették rá a Linuxot is (Fedora lesz) azzal sem kell szórakoznom. Nekem marad az AIPS installálásának hálás folyamata.
5. Becsomagolás megtörtént. 30 kg a vége. Tehát csak egy tizessel több, mint a megengedett. Ha jól láttam a Lufthansa honlapján - bár ne láttam volna jól - 30 euró kilonként. Hát ez iszonyat drágának hangzik :(
Egyébként két feladandó poggyászom van, mert talán kettő kisebbet, könnyebb cipelni, mint egy nagyobbat. Bár lehet hogy ekkora súlynál már nem is számít. Egyenlőre még egyik cipzár sem adta meg magát a sorsnak, tartanak keményen. Remélem eme jó szokásukat megőrzik a repülőút egész hosszán.
Mindezek mellett apró hab a tortán, hogy zárat cseréltek a lépcsőház ajtaján ma este, úgyhogy kulcs átadás-átvételt kellett megszerveznem. Meg persze mikor törjön az emberre egy kis nátha ha nem egyéves japán útja előtt egy nappal.
Természetesen fényképezőgép feltöltve a kézipoggyászban kuksol, szeretném az utazást is megörökíteni. Bár repülésnél a fel- meg leszállás az az ami érdekes, de én olyankor sosem tudok/akarok fényképezni, hogy inkánbb lássam saját szememmel, meg ha csak ülök kényelmesen nem liftezik annyira a gyomrom.
Búcsúzkodások is megtörténtek. Minnél több embertől köszöntem el annál erőteljesebben tudatosult bennem, hogy egy egész évre megyek el, és hogy hú de sok idő is ez :( Már lassan úgy érzem 600 évre megyek ki.
Ja igen. Izgulok én minden miatt, de leginkább azért, hogy működjön a mentésem, amit a munkámról csináltam. Egyébként szenvedhetek a ..... mindegy nem is akarok erre az eshetőségre gondolni.
Akkor holnap indul a nagy kaland most már tényleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése