Múlt héten valamelyik nap este elmentünk páran (Murata-san, Mochizuki-san, Kawahara-san, Yoshihara-san és én) enni-inni. Az ötlet természetesen Yoshihara-sané volt, az apropó pedig az volt, hogy mindjárt utazom haza. Fuchinobe állomás környékére mentünk és az intézet buszán - ami este és reggel közlekedik ezen a rövidtávon - hozzánk csapódott még Hiro-san, aki ugyan csak egy-két napig volt a csoportnál és nem a tudományos hanem pénzügyi dolgokkal foglalkozik, de az evés-ivás kedvére való volt :) Egyébként nagyon érdekes arca volt, nyugodtan lehetett volna maja indián is. Egyből megjegyezte nekem, hogy a férfi pincér tipikus jóképű japán és a pincérnő is tipikus szép japán. A srác tényleg szép volt, de jóképűnek vagy férfiasnak nem mondanám, a lánynál én viszont itt rengeteg szebbnél szebbet láttam. Mondjuk Japánban tényleg rengeteg csinos-aranyos-kedves lány van, nekem inkább az volt a feltűnő aki nem az volt. Sajnáltam is őket, elég borzasztó lehet. Szerencsém, hogy én nem ide születtem.
A vacsora fénypontja volt, amikor Yoshihara-san kitalálta, hogy jöjjön az "orosz rulett". Természetesen ennek a játéknak nem olyan komolyak a következményei, mint az igazinak, viszont csak 50% az esély, hogy az ember megússza. A lényeg, hogy kihoznak hat (illetve ha több vendég van több) kis töltött rántott gombóckát egy tányéron (meg egyből három nagy pohár vizet). Három gombócban finom polipos töltelék van, háromban viszont nagyon csípős mexikói paprika. És itt a nagyon csípős valami eszméletlen csípőset jelent! Szerencsére csak a nyelvet bántja nem az a típus amitől az embernek még a torka is ég, de azért így is szükség van a vízre. Az első körben Yoshihara-san, Kawahara-san és én fogtuk ki a csípőset, azt mondták én bírom legjobban a megpróbáltatást. Mondjuk szegény Yoshihara-san egy véletlen mozdulattal beletörölte a szemébe, szóval neki aztán tényleg kegyetlen élmény lehetett. Viszont "kétszer csalánba nem csap a ménkű" felkiálltással később még egy kört rendelt. Nagy pechje volt szegénynek, ő bizony nem csalán (még másnap is fájlalta a gyomrát). Mi viszont megúsztuk.
Hogy javítsa a közérzetünket Kawahara-san felajánlotta, hogy bevisz minket egy ionoszféra kutató rakéta rezgés tesztjére. Végül ma került erre sor. Olyan messzire nem kellett menni csak ide a szomszéd épületbe. Kétféle ilyen rezgési teszt van. Az egyik, amikor mindenféle frekvencia keverékén rezgetik a szerkezetet összevissza. Ilyenkor úgy "keverik ki" a rezgést, hogy minél alaposabban szimulálja a körülményeket. Viszont amikor ezt nem tudják előre, (ezt a rakétát például Norvégiából fogják fellőni), akkor mint most, lépésenként végig mennek MHz-től a jó pár GHz-es tartományig. Így aztán hallgatni is lehet a tesztet.
Érdekes volt. Nagyon jól ki lehetett venni a rezonáns frekvenciákat és bizony azt is, amikor valamelyik belső szerkentyűt nagyon megterhelt valami és eléggé oda-nem-illő kattogó hangot adott. A teszt azt hiszem összességében jól sikerülhetett, bár volt egy olyan rész, amit nagyon alaposan tanulmányoztak, úgy tűnt, hogy ott még meg fognak erősíteni egy-két dolgot.
A vacsora fénypontja volt, amikor Yoshihara-san kitalálta, hogy jöjjön az "orosz rulett". Természetesen ennek a játéknak nem olyan komolyak a következményei, mint az igazinak, viszont csak 50% az esély, hogy az ember megússza. A lényeg, hogy kihoznak hat (illetve ha több vendég van több) kis töltött rántott gombóckát egy tányéron (meg egyből három nagy pohár vizet). Három gombócban finom polipos töltelék van, háromban viszont nagyon csípős mexikói paprika. És itt a nagyon csípős valami eszméletlen csípőset jelent! Szerencsére csak a nyelvet bántja nem az a típus amitől az embernek még a torka is ég, de azért így is szükség van a vízre. Az első körben Yoshihara-san, Kawahara-san és én fogtuk ki a csípőset, azt mondták én bírom legjobban a megpróbáltatást. Mondjuk szegény Yoshihara-san egy véletlen mozdulattal beletörölte a szemébe, szóval neki aztán tényleg kegyetlen élmény lehetett. Viszont "kétszer csalánba nem csap a ménkű" felkiálltással később még egy kört rendelt. Nagy pechje volt szegénynek, ő bizony nem csalán (még másnap is fájlalta a gyomrát). Mi viszont megúsztuk.
Hogy javítsa a közérzetünket Kawahara-san felajánlotta, hogy bevisz minket egy ionoszféra kutató rakéta rezgés tesztjére. Végül ma került erre sor. Olyan messzire nem kellett menni csak ide a szomszéd épületbe. Kétféle ilyen rezgési teszt van. Az egyik, amikor mindenféle frekvencia keverékén rezgetik a szerkezetet összevissza. Ilyenkor úgy "keverik ki" a rezgést, hogy minél alaposabban szimulálja a körülményeket. Viszont amikor ezt nem tudják előre, (ezt a rakétát például Norvégiából fogják fellőni), akkor mint most, lépésenként végig mennek MHz-től a jó pár GHz-es tartományig. Így aztán hallgatni is lehet a tesztet.
Érdekes volt. Nagyon jól ki lehetett venni a rezonáns frekvenciákat és bizony azt is, amikor valamelyik belső szerkentyűt nagyon megterhelt valami és eléggé oda-nem-illő kattogó hangot adott. A teszt azt hiszem összességében jól sikerülhetett, bár volt egy olyan rész, amit nagyon alaposan tanulmányoztak, úgy tűnt, hogy ott még meg fognak erősíteni egy-két dolgot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése