Már régóta szerettem volna írni egy bejegyzést azokról az apróságokról amiket a nyár folyamán tapasztaltam. Most hogy lassan lassan vége a nagy kánikuláknak (ma is alig volt 29 fok délben) talán itt az ideje ennek is.
Szóval a nyári öltözködés a nőket illetően elég megdöbbentő lehet egy külföldinek. Itt ugyanis nem divatos a napbarnította bőr. Sőt. Nagyon sok nő mindent megtesz azért, hogy a lehető legkisebb bőrfelülete legyen kitéve napfénynek. Itt arra kell gondolni, hogy egy fiatal lány lenge ruhája alatt hord egy bokáig érő nadrágot, magasszárú cipőt, és könyök fölé érő kesztyűt, ha rövidujjú felső lenne rajta, sálat ha kivágott a ruhája felül és kalapot. Vagy napernyőt. Ez utóbbi különesen egyedi és arisztokratikus hatást kölcsönöz az egyszerű járókelőknek :) Természetesen a ruhák a legnagyobb figyelemmel vannak összeválogatva és egymáshoz pározva, szóval nem valami "magamra borítom a szekrényt, csak hogy le ne égjek" típusú öltözködésre kell gondolni. Persze vannak kivételek is akik amúgy is délebbi vidékről származnak és ezért alapértelmezetten már sötétebb a bőrük. Ők nem sokat törödnek a napfénnyel.
Mindenesetre a legérdekesebb volt a parkban kocogás közben összefutni hosszúkesztyűs, sapkás sporttárssal. Vagy látni a család hétvégi piknikezését: anyu mielőtt kilépett volna az árnyékból labdázni a gyerekhez, gyorsan védőruhát vett.
Egyébként kocogás közben mást is feltűnt. Például, hogy a kutyák mindig pórázon vannak és ha észreveszik, hogy közeledem, a gazdák sokszor elhúzzák, megfogják az ebet. Pedig nem bernáthegyi méretű állatokat tartanak (nem nagyon férné az el egy tipikus japán otthonban).
A másik érdekes eset volt, amikor munkásokkal futottam össze - épp a futóút mellett gallyaztak. Kicsit belehúztam, hogy ne akadályozzam őket sokáig. Egyből jött az utánam kiábálás, hogy "hú de gyors". Kicsit gyorsabbra kapcsoltam és nevettem egyet, csak hogy érezzék, hogy értem. Erre nevettek ők is. Igazából ledöbbentem, nem vártam ilyesmit japánoktól, kíváncsi vagyok, hogy csak külföldiekkel szemben "merik-e". De azért az tetszett, hogy nem a nyugaton szokásos "építkezési" beszólások jöttek.
Szóval a nyári öltözködés a nőket illetően elég megdöbbentő lehet egy külföldinek. Itt ugyanis nem divatos a napbarnította bőr. Sőt. Nagyon sok nő mindent megtesz azért, hogy a lehető legkisebb bőrfelülete legyen kitéve napfénynek. Itt arra kell gondolni, hogy egy fiatal lány lenge ruhája alatt hord egy bokáig érő nadrágot, magasszárú cipőt, és könyök fölé érő kesztyűt, ha rövidujjú felső lenne rajta, sálat ha kivágott a ruhája felül és kalapot. Vagy napernyőt. Ez utóbbi különesen egyedi és arisztokratikus hatást kölcsönöz az egyszerű járókelőknek :) Természetesen a ruhák a legnagyobb figyelemmel vannak összeválogatva és egymáshoz pározva, szóval nem valami "magamra borítom a szekrényt, csak hogy le ne égjek" típusú öltözködésre kell gondolni. Persze vannak kivételek is akik amúgy is délebbi vidékről származnak és ezért alapértelmezetten már sötétebb a bőrük. Ők nem sokat törödnek a napfénnyel.
Mindenesetre a legérdekesebb volt a parkban kocogás közben összefutni hosszúkesztyűs, sapkás sporttárssal. Vagy látni a család hétvégi piknikezését: anyu mielőtt kilépett volna az árnyékból labdázni a gyerekhez, gyorsan védőruhát vett.
Egyébként kocogás közben mást is feltűnt. Például, hogy a kutyák mindig pórázon vannak és ha észreveszik, hogy közeledem, a gazdák sokszor elhúzzák, megfogják az ebet. Pedig nem bernáthegyi méretű állatokat tartanak (nem nagyon férné az el egy tipikus japán otthonban).
A másik érdekes eset volt, amikor munkásokkal futottam össze - épp a futóút mellett gallyaztak. Kicsit belehúztam, hogy ne akadályozzam őket sokáig. Egyből jött az utánam kiábálás, hogy "hú de gyors". Kicsit gyorsabbra kapcsoltam és nevettem egyet, csak hogy érezzék, hogy értem. Erre nevettek ők is. Igazából ledöbbentem, nem vártam ilyesmit japánoktól, kíváncsi vagyok, hogy csak külföldiekkel szemben "merik-e". De azért az tetszett, hogy nem a nyugaton szokásos "építkezési" beszólások jöttek.
Úgy tudom, hogy a napsütötte bőr az alacsonyabb kaszthoz tartozók jele volt. Ezért a történelem folyamán minden nő - a parasztok, halászok, és még a kereskedők is - igyekezett a bőrét minél inkább fehérnek megtartani.
VálaszTörlésElnézést kicsit (nagyon) későn sikerült kiraknom a megjegyzésedet. Mégegyszer bocsánat.
VálaszTörlésIgen, én is így tudom. Csak míg nálunk (nyugaton) kialakult ez az egészésges test alapeleme a napbarnította bőr, így teljesen eltünt az eredeti bőrszín. Most már a barna bőr jelzi végülis, hogy az illetőnek van pénze nyaralásokra, napozásra. Vagy szolárium bérletre :)
Nekem az a tippem, hogy Japánban nem volt akkora gond az egészséges életmóddal (csak legújabban jelentkezett például a túlsúly probléma), úgyhogy gondolom ez is egy ok lehetett, miért nem alakult ki ez barnulási mánia. Aztán az is lehet, hogy az ő bőrtípusuknak nem is áll jól a barnulás, vagy nem barnulnak hanem égnek.
Persze már amúgy is teljes keveredés van, szóval bárhol találkozhat az ember malájosan barna bőrú született japánnal is :) Őket meg egyáltalán nem zavarja a nyári napfény.