A vásárlás élménye

Természetesen mikor mondja be az unalmast az ember fényképezőgépe, ha nem pont cseresznyafa-virágzás idején. Nagyon szerettem a kis gépemet (Canon IXUS IIs), négy éve vettem, nem igazán gondoltam rá, hogy lecseréljem, mert elégedett voltam vele (talán a optikai zoomja volt egy kicsit kevés) - igazából még kicsit reménykedem, hogy hátha rendbe jön. A produkált hiba, hogy a kép csak a rózsaszín különböző árnyalatait mutatja és "elfolyós". Mindenesetre mégiscsak elkapott a fogyasztói társadalom ördöge és "nehogy már Japánban fényképezőgép nélkül tartózkodjak" felkiáltással villám sebességgel bevásároltam.

Hiába Canon gép hagyott cserben, nekem bejött a gép és menü design is. Nem nagyon akartam egy újabbat megtanulni, úgyhogy a Canon pult körül nézelődtem. Ott volt a vadiúj IXY 20IS, ami iszonyat jól néz ki, ötféle színben kapható, még egész jól lehet kézben is tartani, és a specifikációi alapján sem rossz. A 25IS is jól nézett ki, de nagyon nem állt kézre valahogy. Sokáig szemeztem a futurisztikus kezelőfelülettel rendelkező 95IS-sel is, de nagyon drága volt és nem volt rajta nézőke sem. Szóval végülis a 20IS-re és a 2000IS-re csökkentettem le a listát. Végülis az döntött az utóbbi javára, hogy dicsérték a teljesítményét gyengébb fényviszonyok között is, viszont csak 6000 jennel volt drágább a nagyon stílusos 20IS-hez képest (37800 jenbe került).

Ezzel a szilárd elhatározással vetettem be magam tegnap a Shinjuku állomás melletti BIC Camera elektromos áruházba. (Eredetileg csak fényképezőgépekkel foglalkozott a cég, de ma már vasalótól a laptopig, elemtől SD kártyáig mindent árulnak.) Persze azért még leálltam gyönyörködni a 20IS-ben és komolyan gondolkoztam, hogy nem lesz-e elég nekem koca-fényképésznek a szebb, olcsóbb és kevesebb tudású kistestvér, de aztán olyan hosszan magyarázott az egyik eladó egy helyinek a 2000IS-ről, és az annyira elmélyülten figyelte minden szavát, hogy végülis meggyőzött engem is. És igen, innentől kezdve a sztorit akár tanítani is lehetne a kereskedelmi főiskolán, hogy igen, ezt hívják kereskedésnek. Gyorsan elkaptam a legközelebbi piros Canon mellényes eladót és tömören közöltem, hogy nekem ez kell. Kis pulthoz vezetett, papír és toll segítségével áthidaltuk a nyelvi nehézségeket. (Szokás szerint értett angolul, csak beszélni nem mert/tudott, illetve tudta, hogy nem érteném meg a kiejtését.) Közöltem, hogy SD kártyát nem kérek, mert van, ő pedig elfutott a raktárba a gépért. Dobozt kibontottuk, szépen megnéztük minden benne van-e.

Ezután következett a meggyőzés hogy nekem kell BIC pontgyűjtő kártya. Persze mondtam, hogy nem. De ezzel a vásárlással már kerül is 7400 jen a kártyámra, amit egyből le is vásárolhatok és a kártya nem kerül semmibe. Na mondom, jól van kezd meggyőzni az emberke. Akár vehetnék most is kiegészítőt a kamerához. Már akartam mondani, hogy nem kell semmi, de ő már egyből bedobta, hogy bőrtok. Oké nézzük meg a tokokat. Gondolkozom, érdemes lenne vajon lecserélnem a szintén itt vett aranyos kis kék szövet tatyómat bőrre (nem igazán), amikor eszembe jutott a pót-akkumulátor és, hogy az mennyire drága állítólag. Hoppá azt nézzük meg inkább. Persze hogy van és csak négyezer párszáz jen. Szuper vigyünk egyet. Na és kijelző védő fóliát nem akarok - kérdezi az emberke. Hopp de jó ötlet - gondolom - nanáhogy. Summa summárum 37800 jenért vettem egy fényképezőgépet plusz akkumulátorral és védőfóliával és még maradt kétezer jenem a kártyámon is.

Az egész folyamatot természetesen végigmosolyogtuk. Mert hogy ez neki munkaköri kötelessége én meg ritkán tudok ellenállni, ha rám mosolyognak :) A cuccokat összerakta nekem egy kis kosárba, beállított a kasszánál lévő sorba és bocsánatot kért hogy most várakoznom kell egy kicsit. Amikor sorra kerültem, valahonnan hirtelen előkerült, vigyázott nehogy valami értelmezési gond merüljön föl köztem és a pénztáros hölgy között, sőt hirtelen a raktárból előhozott egy angol nyelvű használati utasítást is a kamerához. Természetesen elbúcsúzáskor hajlongtunk és köszöngettünk mindahárman egymásnak jó sokszor. Döbbenetes élmény volt! Én még ilyen vidáman nem adtam ki ennyi pénzt a kezemből :)

Most már csak az kell, hogy a géppel is elégedett legyek.