Ma újabb döbbenetes élményben volt részem: rövid setsubun "partit" szerveztek az irodában. Ez azzal járt, hogy hat óra körül levonultunk a főépület előtti kis parkba. Mindenki kapott egy marék szárított (pörkölt?) babszemet, amivel ugye a gonosz démonokat kell megdobálni, hogy az embernek szerencséje legyen a következő évben.
Természetesen a babszemeket nem csak úgy a tenyerünkben szorongattuk, hanem kis papír dobozkában kapta mindenki. Japánban szinte elképzelhetetlen, hogy valami ne legyen becsomagolva. Múltkorjában vásároltam intim betétet, azt is külön átlátszatlan papírzacskóba rejtette az eladó, mert hát mégse kandikáljon ki ilyesmi a neylonszatyorból. A takarítónő is mindig lefóliázott kis csomagban hagyja ott a tiszta törülközőket a szobámban. Igazából kicsit zavar is ez a nagy "pocsékolás", elgondolkoztat, hogy hát azért környezetvédelem is van a világon.
Na de vissza a setsubunhoz! Levonulás előtt még kő-papír-olló játékkal eldöntöttük ki legyen az a két szerencsés :), aki a papír démon-maszkot viselheti. Őket kellett megdobálni a babszemekkel persze ők meg futkároztak előlünk. Nem tudom mennyire volt autentikus megoldás, de az egyik "ördög" kitalálta, hogy ő meg hóval fog minket visszadobálni. Mindenesetre életem egyik legszürreálisabb élménye volt félhomályban babszemeket hajigálni és futkározni az enyhén havas udvaron pár japán családapa és családanya társaságában két életnagyságú rakéta-modell óvó szomszédságában :)
Az irodában még várt ránk egy kis ennivaló: szusi-rúd (sushi roll). Hogy az ember szerencsés legyen, a szerencsésnek kinevezett irányba fordulva kell elfogyasztani az ételt. Ez most (azt hiszem évente változik) a délkeleti irány volt. Ez azt jelentette a konkrét esetben, hogy a nagy asztaltól az iroda ajtaja felé fordulva tömte magába mindenki a szusit. Ezzel enyhe szívinfarktust okozva a betévedőknek, akik hirtelen nem tudták eldönteni, hogy miért is bámul rájuk egyszerre nyolc hallgatagon szusit majszoló ember :)
Azért hogy elkerüljem az esetleges félreértéseket, megjegyzem, hogy a "parti" nem azt jelentette, hogy utána munkát eldobva mindenki rohan haza! Most tíz perccel nyolc után a többség még javában dolgozik, megbeszélést tart, stb. Mondjuk Kino-san lépett le egyedül fél hét körül, de hát neki még féléves sincs a gyereke.
Természetesen a babszemeket nem csak úgy a tenyerünkben szorongattuk, hanem kis papír dobozkában kapta mindenki. Japánban szinte elképzelhetetlen, hogy valami ne legyen becsomagolva. Múltkorjában vásároltam intim betétet, azt is külön átlátszatlan papírzacskóba rejtette az eladó, mert hát mégse kandikáljon ki ilyesmi a neylonszatyorból. A takarítónő is mindig lefóliázott kis csomagban hagyja ott a tiszta törülközőket a szobámban. Igazából kicsit zavar is ez a nagy "pocsékolás", elgondolkoztat, hogy hát azért környezetvédelem is van a világon.
Na de vissza a setsubunhoz! Levonulás előtt még kő-papír-olló játékkal eldöntöttük ki legyen az a két szerencsés :), aki a papír démon-maszkot viselheti. Őket kellett megdobálni a babszemekkel persze ők meg futkároztak előlünk. Nem tudom mennyire volt autentikus megoldás, de az egyik "ördög" kitalálta, hogy ő meg hóval fog minket visszadobálni. Mindenesetre életem egyik legszürreálisabb élménye volt félhomályban babszemeket hajigálni és futkározni az enyhén havas udvaron pár japán családapa és családanya társaságában két életnagyságú rakéta-modell óvó szomszédságában :)
Az irodában még várt ránk egy kis ennivaló: szusi-rúd (sushi roll). Hogy az ember szerencsés legyen, a szerencsésnek kinevezett irányba fordulva kell elfogyasztani az ételt. Ez most (azt hiszem évente változik) a délkeleti irány volt. Ez azt jelentette a konkrét esetben, hogy a nagy asztaltól az iroda ajtaja felé fordulva tömte magába mindenki a szusit. Ezzel enyhe szívinfarktust okozva a betévedőknek, akik hirtelen nem tudták eldönteni, hogy miért is bámul rájuk egyszerre nyolc hallgatagon szusit majszoló ember :)
Azért hogy elkerüljem az esetleges félreértéseket, megjegyzem, hogy a "parti" nem azt jelentette, hogy utána munkát eldobva mindenki rohan haza! Most tíz perccel nyolc után a többség még javában dolgozik, megbeszélést tart, stb. Mondjuk Kino-san lépett le egyedül fél hét körül, de hát neki még féléves sincs a gyereke.
Ez az élménybeszámoló szenzációs volt, könnyesre nevettük magunkat !
VálaszTörlés