Vasárnapra egy rövid tokiói kirándulást terveztünk Zsolttal és a Beával a feleségével. Egyből a mélyvízbe dobtak, hiszen Shinjuku pályaudvarra mentünk be, ami a világ egyik legforgalmasabb vasút/metrópályaudvara - naponta 3 millió ember fordul meg itt. Ehhez képest egész könnyedén megtaláltuk a déli kijáratot. Sétáltunk egy kicsit a napsütésben, ilyesmiket láttunk:
Aztán kiültünk egy kávézó kert helységébe. Egy másik, amerikai stílusú fánkot is kínáló hely előtt akkora sor állt, hogy először nem is akartuk elhinni, hogy azok csak ezért állnak sorba. Később arra a következtetésre jutottunk, hogy valami akció lehet, bár igazából nehezen tudok elképzelni olyan akciót, ami miatt én ennyit sorban állnék.
Aztán kiültünk egy kávézó kert helységébe. Egy másik, amerikai stílusú fánkot is kínáló hely előtt akkora sor állt, hogy először nem is akartuk elhinni, hogy azok csak ezért állnak sorba. Később arra a következtetésre jutottunk, hogy valami akció lehet, bár igazából nehezen tudok elképzelni olyan akciót, ami miatt én ennyit sorban állnék.Egy bevásárlóközpontban belefutottunk pár karácsonyi díszítésbe (nem túl nehéz ebben az időpontban). A legdurvább egy mű fenyő dizájn volt, ahol is a fenyő tulajdonképpen műanyag játékmackóból volt kirakva. Méghozzá három színűből: feketéből, vörösből és ezüstből. Hát elég durván nézett ki.
Úgy beszéltük meg, hogy Giuseppével és Hagival is ott találkozunk, de Giuseppe nem került elő. Hagit sem volt könnyű megtalálni, végül fel is kellett hívni telefonon és csak így tudtuk megtalálni egymást. Elsőként egy olyan körzetbe vitt minket, ahol olcsóbb boltok voltak, ezért elvileg elsősorban a tizenévesek járnak oda. Arra számítottunk, hogy az egy négyzetméterre eső kihívóan/döbbenetesen öltözködő fiatalok aránya mindent felül fog múlni, de végül is egy gésának öltözött erősen kifestett enyhén borostás fiatalemberen kívül nem volt kirívó a vásárlóközönség. Viszont borzasztó volt a tömeg, egy helyben megállni sem lehetett, mert csak úgy hömpölyögtek az emberek az utcán. Ennek oka Hagi szerint, hogy közeledik a karácsony, ugye maga a hely az olcsóságáról híres és meglepően szép napsütéses vasárnap is volt.
Úgy beszéltük meg, hogy Giuseppével és Hagival is ott találkozunk, de Giuseppe nem került elő. Hagit sem volt könnyű megtalálni, végül fel is kellett hívni telefonon és csak így tudtuk megtalálni egymást. Elsőként egy olyan körzetbe vitt minket, ahol olcsóbb boltok voltak, ezért elvileg elsősorban a tizenévesek járnak oda. Arra számítottunk, hogy az egy négyzetméterre eső kihívóan/döbbenetesen öltözködő fiatalok aránya mindent felül fog múlni, de végül is egy gésának öltözött erősen kifestett enyhén borostás fiatalemberen kívül nem volt kirívó a vásárlóközönség. Viszont borzasztó volt a tömeg, egy helyben megállni sem lehetett, mert csak úgy hömpölyögtek az emberek az utcán. Ennek oka Hagi szerint, hogy közeledik a karácsony, ugye maga a hely az olcsóságáról híres és meglepően szép napsütéses vasárnap is volt.
Ezek után egy nagyobb útra értünk ki, ahol már valószínűleg nem voltak olyan olcsók az üzletek, mert ilyen neveket lehetett látni, mint Bulgari, Luis Vutton, Chanel, stb. Ennek ellenére nem éreztem, hogy kisebb lenne a tömeg, csak az út volt szélesebb :) Benéztünk az előbb felsorolt nevekhez méltó bevásárló központba. Ilyesmi látvány fogadott:
Ez már igazi karácsonyi díszítés! (Mellesleg az információnál szép kis térképes-brossurát adtak a "bolthoz", hogy el ne tévedjen az ember a 7 vagy 8 emeleten.)Séta során felkerestük még a Jingu-Gaien utat, ahol sárga színben pompázott a gingkó fasor. Közben mint a képekről is látható teljesen besötétedett, hideg szél kezdett fújni, úgyhogy beültünk egy kávézóba, felmelegedni, mielőtt nekiindultunk volna a tokiói "városháza" (Tokyo Metropolitan Government Building) meghódításának. Este csak az egyik torony van nyitva oda mentünk fel a 45. emeletre. Helyesebben ugye csak 44., de ne legyünk kicsinyesek :) A bejáratnál gyönyörűen néztek ki a világító girlandokkal feldíszített fák:
Fentről pedig ameddig a szem ellátott csak Tokió fényei világítottak. Sajnos a képeim nagy része elmosódott lett, bemozdult - de megyek én még a Metropolitan Building utcájába, csak sikerül jobb képeket is készítenem. A házak nagy részén piros fények villództak folyamatosan a helikoptereket irányítandó.
Fentről pedig ameddig a szem ellátott csak Tokió fényei világítottak. Sajnos a képeim nagy része elmosódott lett, bemozdult - de megyek én még a Metropolitan Building utcájába, csak sikerül jobb képeket is készítenem. A házak nagy részén piros fények villództak folyamatosan a helikoptereket irányítandó.Fentről megnézhettük Kelet-Shinjukut is, ahova jobb nem menni Hagi szerint. Vagy legalábbis jobb a kivilágított főutcákon maradni. Ez a szórakózónegyed ugyanis, tele rosszlányokkal - akik természetesen nem japánok, hanem koreaiak, vietnámiak, kínaiak - és a maffiával. Hogy megint Hagit idézzem óvakodni kell az öltönyös, szürke nyakkendős, fekete kocsival közlekedő emberektől, mert azok a yakuzák. Megemlítettük neki, hogy öltönyös emberből azért van egy-kettő Tokióban, nehezen hihető, hogy mindegyikük elkerülendő :) Lehetséges hogy a szürke nyakkendő valami különös megkülönböztető jel. Természetesen Hagi az ujj-hiány felvetésemre is bólogatott, hogy az is egyértelmű jel :)
Vacsorázni egy igazi helyi kifőzdébe ültünk be, az emeleten kábé 20-25 férőhely volt, a földszinten még ennyi sem. Hagi szerint egy év végét ünneplő (忘年会) társaság számára lefoglalt asztalt adtak át nekünk, hogy ne essenek el bevételtől. Úgyhogy az alig pár perccel utánunk érkező társaságnak kicsit össze kellett húznia magát. De még ők kértek bocsánatot tőlünk folyton, hogy túl hangosak (pedig dehogy). A rendelést Hagira bíztuk és nem bántuk meg. Volt pacalszerű disznó belsőség, valami zselés anyaggal, ami állítólag zöldségből készült, de ezt nagyon nem akartuk elhinni neki. Volt még finom saláta, hurkapálcára húzott és megsütött csirkemáj, csirkebőr és csirkehús. Valamint "desszertnek" majdnem nyers csirkehús wasabival és szójaszósszal. Szomjunkat sörrel oltottuk:
Mivel ezt a nagy adag sört pichának nevezik, elég sokat nevettem és vörösödtem, amikor Hagi és Zsolt megbeszélték, hogy rendeljenek-e még egy pichát, mert hogy egy nem volt elég nekik :) Vacsorát megkoronázandó meleg szakét is ittunk. Nagyon érdekes íze volt, egyáltalán nem volt tömény (szerencsére), nem volt agresszíven alkoholos sem. Valószínűleg ezért elég veszélyes is lehet :) De mi ellenálltunk a kísértésnek és nem ittunk még egyet. Hiszen holnap korán reggel Hagi is, meg én is indulunk Sapporoba, a japán VLBI szimpóziumra.
Mivel ezt a nagy adag sört pichának nevezik, elég sokat nevettem és vörösödtem, amikor Hagi és Zsolt megbeszélték, hogy rendeljenek-e még egy pichát, mert hogy egy nem volt elég nekik :) Vacsorát megkoronázandó meleg szakét is ittunk. Nagyon érdekes íze volt, egyáltalán nem volt tömény (szerencsére), nem volt agresszíven alkoholos sem. Valószínűleg ezért elég veszélyes is lehet :) De mi ellenálltunk a kísértésnek és nem ittunk még egyet. Hiszen holnap korán reggel Hagi is, meg én is indulunk Sapporoba, a japán VLBI szimpóziumra.Machida állomáson búcsút vettem Zsoltéktól és hazamentem, pakolni a holnapi útra.
Varjuk a tovabbi gasztronomiai beszamolokat!
VálaszTörlés