Immáron 2008-at írunk, illetve van ahol 平成 20-at :) Elég csöndesen telt az újév itt Sagamiharában: semmi petárdázás, őrültködés, részegek utcán való hőbörgése. Furcsa volt. Itt ugyanis nagyrészt otthon, családdal töltik a szilvesztert. Éjfélkor elmennek egy kegyhelyre vagy szentélybe, ahol elégetik a tavalyi szerencse-kívánó lapocskákat és egyéb amuletteket, majd újat vásárolnak. Ezt olvastam az útikönyvekben és mivel más dolgom úgysem lévén, úgy döntöttem megpróbálok elvegyülni és megnézni magamnak egy ilyen éjszakai kegyhely bulit.
Mivel nem igazán akartam éjszaka közlekedni Tokióba és vissza, inkább Murata-sant kérdeztem meg, hova is mehetnék. Egy közeli lévő kegyhelyet ajánlott - tényleg alig volt negyedórányira.
Igazából az egész újévesdit nagyon gyorsan lezavarták. Én negyed órával éjfél előtt érkeztem, ekkor már rendezetten álltak sorba az emberek a bejárathoz vezető úton, kábé harmincan. Idővel egyre többen jöttek - végül amikor hazaindultam, már több mint százan álldogálhattak a sorban és még folyamatosan érkeztek. Úgy tűnik az útikönyveknek igazuk volt :) Még máglyák is égtek, egy kívül, egy pedig a belső udvarban is a szentély mellett. És tényleg mindenki szépen odavitte az elégetendő tavalyi amulettjeit. Nagyon jól néztek ki a tüzek - én amúgy is órákig tudom nézni és ezek szép nagyok is voltak. Ki is jöttek a tűzoltók felügyelni az eseményeket.
Éjfélkor annyi történt, hogy elöl valaki mondott valamit. Valószínűleg egy pap (szerzetes?) akik a szentélyben álltak nekünk háttal. Rajtuk kívül egyébként még volt ott egy csomó segítő személyzet, legalább húsz emberke, akik a tüzeket táplálták, árulták a jövő évi amuletteket és valami forró italt kevergettek nagy lábosokban és ingyért osztogatták a népeknek. Én persze nem mert venni - amilyen gyáva nyúl vagyok. Na de visszatérve, éjfélkor mondtak valamit és kongattak és a sor elindult. Szépen mindenki bedobott pénzt meghúzta a hozzá legközelebb lévő harang zsinórját, meghajolt, imádkozott és megint hajolt egyet és távozott. Egyesek tapsolgattak is, de a múltkori nikkoi kiránduláson az egyik angol csoportot kísérő túravezető azt mondta, hogy a tapsolás udvariatlanság az istenekkel szemben és nem illik ilyet csinálni. Hát én inkább kihagytam a tapsolást, jobb a békesség.
Csináltam pár képet, persze olyanok is lettek a tök sötétben, de sebaj :)
A hangulat inkább családias volt semmint ájtatos. A sorban állók beszélgettek, tévét néztek mobilon, vagy a gyerekekkel játszottak. Miután végeztek, melegedtek a tűznél, beszélgettek egy kicsit aztán indultak is hazafelé. Én is így tettem, bár érthető okokból nálam a beszélgetős rész kimaradt :)
Itthon még tettem egy próbát a tévével. Hát ha van valami értékelhető adás ilyenkor. Hááát először húsz percig csak reklámokat láttam, aztán találtam valami vicces műsort, négy műsorvezetővel, akik valami rettentő kényelmetlennek tűnő bárszékeken gubbasztottak. Volt még valami levél-felolvasós műsor, meg egy zenés adó, ahol hatvanas évekbeli számok mentek... Na én itt adtam fel a dolgot :)
Mivel nem igazán akartam éjszaka közlekedni Tokióba és vissza, inkább Murata-sant kérdeztem meg, hova is mehetnék. Egy közeli lévő kegyhelyet ajánlott - tényleg alig volt negyedórányira.
Igazából az egész újévesdit nagyon gyorsan lezavarták. Én negyed órával éjfél előtt érkeztem, ekkor már rendezetten álltak sorba az emberek a bejárathoz vezető úton, kábé harmincan. Idővel egyre többen jöttek - végül amikor hazaindultam, már több mint százan álldogálhattak a sorban és még folyamatosan érkeztek. Úgy tűnik az útikönyveknek igazuk volt :) Még máglyák is égtek, egy kívül, egy pedig a belső udvarban is a szentély mellett. És tényleg mindenki szépen odavitte az elégetendő tavalyi amulettjeit. Nagyon jól néztek ki a tüzek - én amúgy is órákig tudom nézni és ezek szép nagyok is voltak. Ki is jöttek a tűzoltók felügyelni az eseményeket.
Éjfélkor annyi történt, hogy elöl valaki mondott valamit. Valószínűleg egy pap (szerzetes?) akik a szentélyben álltak nekünk háttal. Rajtuk kívül egyébként még volt ott egy csomó segítő személyzet, legalább húsz emberke, akik a tüzeket táplálták, árulták a jövő évi amuletteket és valami forró italt kevergettek nagy lábosokban és ingyért osztogatták a népeknek. Én persze nem mert venni - amilyen gyáva nyúl vagyok. Na de visszatérve, éjfélkor mondtak valamit és kongattak és a sor elindult. Szépen mindenki bedobott pénzt meghúzta a hozzá legközelebb lévő harang zsinórját, meghajolt, imádkozott és megint hajolt egyet és távozott. Egyesek tapsolgattak is, de a múltkori nikkoi kiránduláson az egyik angol csoportot kísérő túravezető azt mondta, hogy a tapsolás udvariatlanság az istenekkel szemben és nem illik ilyet csinálni. Hát én inkább kihagytam a tapsolást, jobb a békesség.
Csináltam pár képet, persze olyanok is lettek a tök sötétben, de sebaj :)
A hangulat inkább családias volt semmint ájtatos. A sorban állók beszélgettek, tévét néztek mobilon, vagy a gyerekekkel játszottak. Miután végeztek, melegedtek a tűznél, beszélgettek egy kicsit aztán indultak is hazafelé. Én is így tettem, bár érthető okokból nálam a beszélgetős rész kimaradt :)
Itthon még tettem egy próbát a tévével. Hát ha van valami értékelhető adás ilyenkor. Hááát először húsz percig csak reklámokat láttam, aztán találtam valami vicces műsort, négy műsorvezetővel, akik valami rettentő kényelmetlennek tűnő bárszékeken gubbasztottak. Volt még valami levél-felolvasós műsor, meg egy zenés adó, ahol hatvanas évekbeli számok mentek... Na én itt adtam fel a dolgot :)
Annyira jó olvasni, mintha veled lennék..komolyan mindenki alig várja,hogy elmeséljem mit olvastam.Nálunk a család idősebb tagjai nem nagy tudói a netnek, inkább meséltetik, vagy kinyomtatom.Kész középkor.:-)
VálaszTörlésKöszi szépen! Nagyon örülök, hogy tetszenek a kis élménybeszámolóim. Nem is gondoltam, volna, hogy ennyi olvasóm lesz :) Próbálom tartani a szinvonalat - najo a helyesíráson azért próbálok még javítani :)
VálaszTörlés